Kihasználva az új menetrend adta lehetőségeket, január végén ellátogattam Ausztria harmadik legnagyobb városába, Linzbe. Az idei menetrendben a sokat kritizált Dacia helyett egy Railjet közlekedik, ennek azonban nem Bécs, hanem Zürich a végállomása, így Linz felé az ember nem kényszerül átszállásra (a bizonytalan Daciára aligha mert bárki is egy kicsit is szorosnak mondható átszállást tervezni). A visszafele hasonló a menetrend, ugyanúgy átszállás nélkül lehet utazni Linz és Pest között.

A vonat sebessége St. Pölten után emelkedik meg drasztikusan, innen ugyanis (egy szakasz kivételével) készen van az emelet sebességű pálya, amelynek nagy részén a pályasebesség 200km/h. Bécs és St. Pölten között is javában épül az emelt sebességű szakasz, amely a Bécsi erdőben való kanyargás helyett a Wienerwaldtunnel-en keresztül éri el Bécset. Ha ez elkészül, akkor tovább rövidül majd a menetidő.

A Linz-i főpályaudvaron leszállás után persze kellett pár vonatot is lőni. Mivel pár percen belül számunkra érdekes vonat érkezett, ezért vártunk egy kicsit. Ausztriában a legutóbbi menetrendváltással egy új szolgáltató jelent meg a személyszállításban. A Westbahn nevű cég az azonos nevű vasútvonalon járat vonatokat Bécs és Salzburg (Freilassing) között. A képen látható motorvonat egy Stadler KISS. A cég ezekkel a vonatokkal próbál konkurenciája lenni az ÖBB “presztízsvonatának”, a Railjetnek. Egyszer majd ezt is ki kell próbálni.

De térjünk át a villamosokra! A villamosflotta gerincét most már a Bombardier által gyártott Cityrunnerek Flexity Outlook-ok alkotják. Bár még a régebbi kocsikból is van kint, de nem számottevő mennyiség. A Cityrunnerekből kétféle változat üzemel a városban, a képen a régebbi (szerintem szebb) széria látható. A helyszín egyébként a város főtere (Hauptplatz).

Az új kocsik megérkezése óta itt végállomásozik a Pöstlingbergre felkapaszkodó Pöstlingbergbahn. A hegyivasút régebben egy külön üzemként működött, a végállomása a Duna másik oldalán lévő Bergbahnhof volt. A rendszer adhéziós üzemű volt, de a rendkívül nagy emelkedés miatt szükség volt egy speciális biztonsági fékre, amely szükség esetén a sínszál két oldalába kapaszkodott. Emiatt viszont speciális váltókat kellett beépíteni. A 2008 – 2009-ben esedékes felújítás alkalmával a vonal teljesen átépült, a nyomtávolság 1000mm-ről 900mm-re csökkent, ezáltal kompatibilissé válva a város villamoshálózatával. A végállomás ekkor került ide a Hauptplatzra, a “hegyi-villamosok” a Bergbahnhof és a Hauptplatz között a villamosok vágányait használják. A felújítással együtt a járműparkot is lecserélték, az új kocsik sínféke már elegendőnek bizonyult, így a speciális biztonsági féket száműzték. A fenti kocsit a Bombardier gyártotta, a Pöstlingbergbahn jelenleg négy ilyen kocsival üzemel. Az hiszem erre mondják azt, hogy olyan ronda, hogy már szép :)

Ez pedig a Cityrunnerek újabb (második) generációja. Ők még egészen újak, a szállításuk 2011-ben kezdődött.

Egy első generációs alacsonypadlós a Neue Welt nevű megállónál.

Szintén egy első generációs Cityrunner a Kleinmünchen-i kocsiszín kijáratánál. A hálózathoz két kocsiszín tartozik, a másik kocsiszín a 3-as villamos új végállomásánál (Doblerholz) található.

Egy 10 tengelyes DÜWAG-licenc a kocsiszín udvarán. Ez a típus a német Stadtbahnwagen M/N helyi verziója, gyártójuk a Bombardier-Rotax volt. Közülük azért még több kocsi is használatban van, később forgalomban is láttunk ilyet. Hasonló kocsik közlekednek egyébként Graz-ban is, de azok a egyrészt csak 8 tengelyesek, másrészt a középrészük alacsonypadlós. A hajtásrendszer mindkét esetben szaggatós.

A kocsiszínnél egy 1-esre szálltunk fel, vele el is mentünk a vonal végállomásáig (Auwiesen).

Egy kivételesen nem teljesreklámos példány.

Még egy “szemtől-szembe” kép.

A következő célpont a kicsit talán fellengzős nevű Solar City volt; ide a 2-es villamossal lehet eljutni. Az Ebelsberg Bahnhof-nál elég jók voltak a fények, úgyhogy itt leszálltunk pár kép erejéig.

Egy második szériás Cityrunner érkezik a Solar Citytől. A képen nem látszik az áthúzott Linz tábla, de a villamosok itt kimennek Linz területéről.

Ebelsbergtől vele jöttünk ki a Solar Cityhez. Sajnos már nincs túl sok kint belőlük, amint látható, ez a kocsi is már a ksz.-be megy, azaz könnyen meglehet, hogy csak a délutáni sűrítés idejére volt kint.

Persze a 3-as villamos nemrég átadott (Hauptbahnhof-Doblerholz) szakaszát is meg kellett nézni. Az errefelé elég alapnak számító füvesített pálya itt sem maradhatott ki. A vonal további hosszabbítása szintén terven van, a vágányok már alapból úgy épültek meg, hogy majd könnyedén be lehessen kötni a hosszabbítást. Ennek persze egy adag, egyelőre a semmibe terelő váltó az eredménye.

Az aznapi utolsó közlekedési célpont a Duna túlsó oldalán lévő Urfahr Bahnhof volt. Itt éppen a Pöstlingbergbahn egyik kocsija hajt rá a hegyivasút önálló szakaszára. A régi végállomás a vasút túloldalán volt,  vasút-villamos szintbeli kereszteződés a 2008-9 -es átépítéskor került a rendszerbe.

Persze ha már itt voltunk, akkor vonatot is kellett fotózni :)

Egy tárolt 5047-es ugyanitt. Az állomás kicsit sziget jellegű a vasúti hálózatban, hiszen ide érkező vonatok nem mennek tovább a főpályaudvarra, hanem itt fordulnak. Az állomás, és a város többi pályaudvara között természetesen van kapcsolat, de  az nemigen alkalmas a fenti igények kiszolgálására. Az átszálló utasoknak a tervezett új vasúti Hbf. – Urfahr Bahnhof kapcsolat elkészültééig a 3-as villamossal kell eljutniuk a főpályaudvarra.

Az 503 -as “Mountainrunner” (a Cityrunner név után szvsz. ez így már elég elcsépelt) tér vissza a városba.

Az oldal végére hagytam a helyi villamoshálózat legérdekesebb elemét, a főpályaudvarnál lévő alagutat. Az alagúton két földalatti állomás található, ezek a Hauptbahnhof és az Unionkreuzung (ilyen XYkreuzung (kereszteződés) elnevezésű helyből egyébként jó pár van a városban) megállók. Ezek közül az előbbi a fontosabb, itt az állomás mindkét végén található egy-egy fordítóhurok, illetve az Unionkreuzung felé egy félreállóvágány is. A hurkok közül a déli hurokban volt üzemszerű forgalom, ezt a 3-as villamos használta egészen a 2011-es vonalhosszabbításig. A hosszabbításkor ebbe a hurokba kötötték be azt az alagutat, amelyen keresztül az új szakasz eléri a főpályaudvart.