Nem is tudom, hogy hány éve jártam úgy utoljára Szegeden, hogy mind a három villamosvonal a megszokott rend szerint üzemelt. A villamoshálózat (szinte teljes) felújítása majd a projekt csúcspontjának tekinthető hálózatbővítés (2-es villamos) miatt az utóbbi évek inkább a feltúrt utakról, pótlóbuszokról és egy halom terelt járatról szóltak, mintsem a normális működésről. A projekt kivitelezése azonban mostanra befejeződött, a 4-es egyvágányú szakaszát és a 3F önálló részét kivéve a teljes hálózat megújult, ezenfelül átadták a 2-es villamos önálló szakaszát is.

Ami a járműveket illeti: Potsdamból, Cottbusból majd ismét Potsdamból beszerzett KT4-esek forgalomba állításával, és a PESA villamosok érkezésével lehetővé vált a “birodalmi sínrombolók”, ismertebb nevükön a Bengálik végleges kivonása, ami annyira azért nem is baj.

A 8-10 éve látott “elfekvő” üzem (az úgy ahogy karbantartott 1-est a szóló T6-osok járták, a másik két vonalon a végletekig leromlott pályán zötyögtek a szintén nem éppen korszerű Bengálik) úgy látszik mára teljesen a múlté, de ezt nem hinném, hogy sok ember fogja sajnálni. Helyette az ország szerintem legjobb hálózatát sikerült kiépíteniük a Szegedieknek.

Az első képen rögtön az egyik új beszerzésű jármű, a 108-as PESA Swing. Belőlük összesen 9 darabot vásárolt Szeged, alapvetően a 2-es vonalon tevékenykednek (ha jól tudom, a jelenlegi menetrendben a 3-ason is van olyan indulás, amit PESA csinál). A helyszín a személypályaudvar előtti tér, ami szintén nem maradt ki az átépítésből: mind a vágányok, mind a tér teljes megújuláson esett át.

A 208-as ex cottbusi KT4D-ME érkezik az állomáshoz. A 2-es villamos elindulásával az 1-est elég drasztikusan kiritkították, ami érthető is, mivel azon a szakaszán, ahol szükség van a kapacitásra, ott ott van a 2-es.

Egy videó a PESA villamosokról. Az új villamosokon és a 2-es önálló szakaszán kívül látható még (többek közt) a megújult Indóház tér, illetve a füvesített pálya a Széchenyi téren.

A 2-es vonal 15 perces és az 1-es félórás követése nem volt a legjobb, így átnéztük a 3-as és 4-es közös szakaszára. Itt a 906-os legóvillamos T6A2H érkezik a Novotel Hotelhez, amit újabban Glattfelder Gyula térnek hívnak.

A 901-es T6-os az előző megállótól nem messze, a Tisza Lajos körúton.

Egy gázüzemű 280-as ugyanitt.

Innen a 9-es trolival folytattuk utunkat, amivel kimentünk egészen a 2-es végállomásáig. A végállomás a Makkosház szomszédságában van, a neve talán kicsit fellengzősre sikeredett: Európa Liget. A képen a 106-os érkezik a végállomásra.

Így néz ki a végállomás. Külön leszállóhely nincs, a vágányokra 2-2 villamos fér be. Ezenfelül van még egy csonka, amit a baloldali vágányról visszatolva lehet elérni. Ottjártunkkor itt tárolták azt a két KT4-est, ami csúcson kívül nem közlekedik.

Ez pedig az előző képen látható PESA utastere. A látványtervek alapján a jármű külseje nekem elég rondának tűnt, de így élőben látva abszolút pozitív benyomást tett rám, mind kinézetileg, mind a beltartalom alapján. Jó, a pozitív benyomásban biztosan része volt a klímának is, amit így a harminc x fokban tudtunk értékelni… :)

Vele a Vásárhelyi Pál útig mentünk.

Érkezik a következő 2-es az Európa Liget felől. A 2-es vonalán ahol csak lehet füvesítették a pályát.

Ugyanő a 2-es ellenirányú megállójából lőve. A villamosok a “multicsuklós” kialakítást követik: a jármű három alátámasztott kocsiszekrényből és az ezek közé befüggesztett két további egységből épül fel. Ahogy a fenti utastérfotón is látható, az alátámasztott egységekben a padlómagasság egy picivel nagyobb, de az átmeneteket gyakorlatilag sikerült észrevehetetlenné tenni.

Egy számomra új jövevény Rókuson: a 212-es ex potsdami KT4-es. Az újabban beszerzett (szintén potsdami eredetű) KT4-esek nem kaptak olyan alapos átépítést, mint elődjeik, többségükben megmaradt az akcelerátoros vezérlés. Ez alól a 212-es kivétel, ő a többi kocsival ellentétben szaggatós hajtással rendelkezik.

Az 1-es végállomása az egyetlenegy dolog, amit nem értek a felújításokkal kapcsolatban: a projekt keretében felújították a Rókusi állomás előtti hurkot is, ami néhány száz méteres körzetben nem kevesebb, mint három jól kiépített megállót jelentett. Ezekből az egyik kétvágányú, mivel a kétvágányú hurok érthető okokból megmaradt. És itt most csúcsidőben ~15 percenként érkezik egy villamos, ami ebben a hurokban fordul. Az érzést, hogy felesleges volt ekkora felhajtást csinálni tovább erősíti, hogy ottjártunkkor az a 15 perc igazából 30 perc volt, mivel a tanszüneti menetrend volt (van) érvényben.

Arról nem is beszélve, hogy ha valóban lesz valami a hódmezővásárhelyi TramTrain-ből, akkor az feltételezhetően tovább fogja ritkítani az 1-est, és így még kevesebb villamos fogja használni a hurkot. Persze ez még a jövő zenéje. Igaz, hogy amikor a végállomást tervezték, akkor talán a TramTrain még nem volt ilyen aktuális kérdés. A világért se akarom azt állítani, hogy ez a szerintem kissé felesleges építkezés minden rossznak okozója, de egy kicsit akkor is fura.

Vissza a 2-es villamoshoz: a 102-es Swing a háttérben a víztoronnyal.

Még egy “víztornyos” fotó, ezúttal a 105-össel.

Nézzünk pár képet a 3-asról:  a 217-es jelenleg az utolsó KT4-es. Ez a kocsi is a második potsdami “eresztésből” való, azaz benne is megmaradt a “porszívó”. Mivel az akcelerátor tartalmazza az ellenállásokat is, ezért a szerkezet hőleadása igen nagy, ami miatt (főleg így kb. 36 fokban) elég komoly hűtésre szorul. A hűtőventilátor (“porszívó”) hangjáról jól meg lehet ismerni az ilyen kocsikat.

Érkezik a következő villamos, egy T6-os.

A 902-es a Vadasparknál újonnan épített deltában. A 3-as külső szakaszán a deltát és a sokáig nem/ritkán használt temetőnél lévő kitérőt leszámítva a pályát nem építették át. A megállókban viszont mindenhol kiépült a magasított peron.

A Dugonics téren eddig nem sok fotót csináltam. Pedig jó hely, csak az autóforgalom eléggé ellehetetleníti a fotózást. Most szerencsénk volt.

A 908-as kanyarodik a 3-as önálló szakaszára.

Most elsősorban a villamosok miatt jöttünk, de persze azért némi buszfotózás is belefért. Az egyik Citaro érkezik a Víztorony térre, mint 19-es troli. Errefelé nem (sem) túl ritka, hogy egy trolivonalon buszok is besegítenek, ha épen úgy hozza a szükség.

Még egy kép a Rókusi körútról. Itt akartunk még többet is fotózni, de sajnos csak egyszer volt olyan szerencsénk, hogy nem jött egy autó se. Ekkor már beállt az a két KT4-es is a 2-esre, amit napközben a külső végállomáson tároltak. Róluk is jó lett volna itt csinálni pár fotót.

Ezek már a nap utolsó képei; mivel lassan indulni kellett a vonathoz, így most már maradtunk a belvárosban. Ahogy korábban említettem, a Széchenyi téren is füvesítették a vágányokat. A visszafogási lehetőséget itt megszüntették, igaz értelme nem sok lenne, mivel az egyirányú kocsik úgysem vennék a hasznát és a szomszéd megállónál (Anna-kút) amúgy is van lehetőség deltázásra.

Egy 1-est is kellett várni. A 204-es az egyike az elsőként forgalombaállt KT4-eseknek. Az eredetét tekintve potsdami illetőségű, mielőtt Szegedre érkezett volna Prágában korszerűsítették, ekkor került bele szaggatós hajtásrendszer.

Ezzel elérkeztünk a beszámoló végére. Végül is fogalmazhatunk úgy, hogy Szeged hozta azt a nívót, amit az elmúlt években megszokhattunk. Lassan azért a másik két vidéki városban is elindul valami, de egyelőre még egyértelműen Szeged vezet, már ami a villamoshálózat minőségét illeti.