Berlin szomszédságában több kisebb villamosüzem is található, ebben a sorozatban ezekkel ismerkedünk meg. Az első ilyen város Strausberg lesz.

Strausberg egy valamivel több, mint 26 000 lelket számláló város Berlintől keletre, nem túl messze a lengyel határtól. A város villamosüzeme egyetlen vonalból áll, ez a vasútállomást (ahova egyébként kijár a berlini S-Bahn) köti össze a belvárossal. A vonalnak korábban voltak vasúti vonatkozásai, de ma már kizárólag a 89-es villamosok használják (a viszonylatjelzés nem városonként, hanem a közlekedési szövetség logikája szerint van). A 6,2 km hosszú vonalon alapesetben két kocsi (este, illetve hétvégén csak egy) közlekedik, ezek a vonal közepénél található kitérőnél kereszteznek.

Először nézzünk egy képet a külső végállomásról (S-Bahnhof). A város a volt NDK területén fekszik, így nem meglepő a Tatra villamos jelenléte errefelé, de ezek a KT8D5-ösök nem a szokásos módon kerültek ide: az itt szolgáló három Tatra ugyanis eredetileg Kassa számára készült 1989-’90 -ben. A ’90-es évek első felében azonban már nem volt szükség ennyi járműre,  a feleslegessé váló (egyáltalán nem vagy alig) használt kocsikat így rögtön el is adták (Miskolcra is így kerültek a kassai KT8-asok). Strausberg 1995-ben vásárolta meg az említett három kocsit. Egyelőre ezek a villamosok látják el a vonalat, de már folyamatban van két darab Flexity beszerzése, így a KT8-asok a nem túl távoli jövőben búcsúznak majd a várostól.

Ez pedig a belső végállomás, Lustgarten. Itt található a vonalhoz tartozó kocsiszín is, ami a végállomásról továbbmenve érhető el. A fotón a vonalon kint lévő másik kocsi, a 23-as látható.

A kocsiszín előtti vágányok egyikén egy sokkal érdekesebb jármű pihent: az egyedüli Tatra T6C5-ös. A sorozat prototípusa 1998-ra készült el, az új típussal az amerikai piacra kívánt betörni a Tatra gyár. A rövid prágai tesztek után a kocsit New Orleans-ba szállították. Az amerikai tesztelés során a kocsi többször kényszerült hosszabb-rövidebb kényszerpihenőre (több német oldal is a nehézkes alkatrész utánpótlásról ír), végül 2001-ben visszakerült Európába, ekkor vásárolta meg Strausberg városa. A kocsit az esti forgalomban használják, ha közlekedik, akkor az egyik KT8-ast cserélik be erre.

A típusjelből sejthető, hogy a kocsi kétirányú, a villamos egyik érdekessége is pont ebből adódik: a két vezetőállás ugyanúgy van kialakítva, mint az egyirányú T6-osok esetében, de emiatt viszont csak a fülke jobb oldalán van lehetőség ajtót kialakítani. A középső ajtó tehát megvan mind a két oldalon, az első ajtó viszont mindkét végen csak a fülke jobb oldalán.

Már nem bíztunk benne, hogy forgalomban is elkapjuk, de végül az egyik KT8-as helyett ez érkezett a megállóba. Azért némi szerencse is kellett, hogy elkapjuk, állítólag nincs mindig kint este sem. A helyszín ismét az S-Bahnhof.

Befejezésül pedig a 23-as KT8-as ugyanitt. Az itt látható kocsikon kívül még egy villamos (a harmadik KT8-as) az, ami a mindennapi forgalomban részt vesz, azaz láthatóan egy elég családias villamosüzemről van szó.