Ma már szinte kizárólag a digitális fotózás dívik, azonban tíz évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt ritkaság filmre fotózni. Ebbe az összeállításba igyekeztem olyan régi képeket összeválogatni, amelyek olyan momentumokat tartalmaznak, amelyek megörökítésére ma már nem lenne lehetőség.

A 2000-es évek elején a tarjáni végállomásra begördülő Bengáli teljesen megszokott látvány volt. A végállomás azóta átépült, a Bengálik helyét pedig a Németországból használtan vásárolt KT4-esek és a Szeged számára készült T6A2-esek vették át.

Az előzőnél sokkal érdekesebb ez a példány: a Bengálikból ugyanis nem csak kétirányú, hanem egyirányú változat is készült, amelyek közül akkoriban még üzemelt néhány példány. Mivel az egyirányú kocsikat értelmesen akkor még csak az 1-esen lehetett használni, ezért a Tatra villamosok érkezésekor viszonylag hamar selejtezték őket. A fotón látható 660-as egyébként elkerülte a lángvágót, jelenleg egy civil szervezet tulajdonában van.

A képre ránézve konstatálható, hogy a Keleti sem változott túl sokat az elmúlt cirka 10 év* alatt: a 10. vágánynál már akkor is egy papírfecni jelezte a vágányszámot, és bizony az elővárosi forgalomban kvázi alaptípusnak számító “Papagáj-Szili” sem cserélődött le azóta valamilyen korszerűbb járműre. Nem is beszélve a most is hiányzó normális magasságú peronokról…  A GySEV Szilik eredeti fényezése viszont mára teljesen eltűnt, azóta az összes gép megkapta a zöld-sárga fényezést.

*: a fényképezőgép dátumozója sajnos nem volt mindig megfelelően beállítva, ezért az egyes fotókon látható dátumok nem feltétlenül mérvadóak

Egy kis Ausztria, azon belül is Graz: a 8 tengelyes mannheimiak (értve ezalatt a típusukat és az eredetüket is) még tudtommal megvannak, de a Variobahn-ok forgalomba állása miatt egy ideje már aktuális téma a selejtezésük. A főpályaudvar előtti hurokvégállomás viszont már a múlté: a közelmúltban a vasút alatt a linzi villamos-alagúthoz hasonló alagút épült Grazban is, kiváltva a főpáylaudvar előtti hurokvégállomást.

Ismét hazai síneken: a ’90-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a vasútnak valamit lépnie kell az elővárosi szegmensben, ennek hozadékaként indult el a Bhv felújítási program. A felújított kocsik először a fenti színtervvel jöttek ki a műhelyből, majd később jelent meg a ma is használatos kék-piros fényezés. Ezt a szürke fényezést megkapta több Szili, és amint látható pár 300-as BDt is. Az elsőként felújított kocsik sajátossága, hogy tartalmazták a 2000-es Szilik távvezérléséhez szükséges UIC kábel átmenet, de ugyanakkor meghagyták bennük az eredeti távvezérlési csatlásokat is, hogy a fenti formációban is használhatók legyenek. Ahogy említettem a később felújított kocsikon már a kék-piros színtervet alkalmazták, a korábban elkészült kocsikat átfényezték, a szürke 300-as vezérlőket pedig azóta már selejtezték. A helyszín egyébként Gödöllő.

A járművek után nézzünk egy kis biztbert: a szentendrei HÉV belső szakaszán a jelenleg használatos elektronikus biztber előtt Dominók voltak telepítve, amelyeket Békásmegyerről távvezéreltek. Ez volt a távvezérlő-rendszer panorámapultja. Látható, hogy ekkor még megvolt a Szeszgyári iparvágány kiágazása (bár használni már nem használták), illetve Aquincum-elágazás (a táblán a rövid, háromvágányos szakasz középen) is még az átépítés előtti állapotában látható.

Zárásként pedig egy újabb szegedi Bengáli. A Dugonics tér nagyjából ma is így néz ki, de a Tisza Lajos körúton már nem az út szélén húzódó egyetlen vágányon zajlik a forgalom, ahogy a kép készítésének idejében.