2012 őszén az InnoTrans miatt többedmagammal Berlinbe látogattam, és persze a kiállítás területén kívül is készült jó néhány vasúti témájú kép… :)

Kezdésnek legyen egy kép a S-Bahn-ról: a híres-hírhedt 481-es sorozat egy példánya érkezik a Stadtbahn egyik fontos állomására, az Alexanderplatz-ra. A Stadtbahn, mint olyan Berlin esetében nem a villamos és metró keverékeként létrejött városi vasutat jelenti, hanem a város belsőbb részein keresztülhúzódó vasútvonal neve. Ezt az S-Bahn mellett a “rendes” vasút is használja, a négyvágányos pályából két vágányon az S-Bahn, a másik kettőn pedig a távolsági és a regionális forgalom zajlik.

Egy régebbi emeletes vezérlőkocsi az Alexanderplatz  “nagyvasúti” peronján. Bár vasúti szempontból ez “csak” egy szimpla megállóhely, de egyébként a város egyik legfontosabb közlekedési csomópontja. Amint látható, nem is akármilyen csarnok épült ide.

Az S3-as Ostkreuz-tól indul kelet fele, útjának nagy részét hangulatos külvárosi környezetben teszi meg. Berlinben nagyon sok fele találkozni a 20-as, 30-as évekből többé-kevésbé korhűen megmaradt épületekkel és perontetőkkel, de errefelé talán még az átlagosnál is régimódibb az infrastruktúra. A legtöbb helyen például még pörgetős táblák  jelzik a következő vonat úticélját. A képek készültekor (2012 szeptembere) az NDK-s eredetű 485-ösök jártak erre, őket ugyanaz a VEB Lokomotivbau Elektrotechnische Werke „Hans Beimler“ Hennigsdorf gyártotta, ahol a budapesti HÉV MX és MXa kocsijai is készültek. A város egy ideje már szabadulna a 485-ösöktől, az első selejtezések a 2000-es évek elején el is kezdődtek kezdődtek, de már nem először alakulnak úgy a dolgok, hogy mégis üzemben kell tartani a selejtezésre kijelölt kocsikat. Először a 2006-os foci Eb miatt volt szükség minden hadra fogható járműre, így természetesen a 485-öskre is. Majd pedig a 481-esek körüli problémák miatt kellett az addigra már leállított járművek egy részét reaktiválni.

A helyszín egyébként itt is és az előző képen is a Karlshorst megálló. A látszat ellenére ez a vonal nem (sem) baljárású, csupán arról volt szó, hogy a peron másik oldalán levő vágány az itt zajló étkezések miatt ki kellett zárni a forgalomból. Mivel nincs túl sűrű követés, simán megtehették, hogy a belváros felőli irányt különböző ráhajlításokkal egyszerűen bekötik a az ellenkező irány vágányba.

Így fest egy ilyen “VEB Fabrik” kocsi belülről.

A Warschauer Straße  állapotát látva már-már kezdenénk otthon érezni magunkat.  Bár nálunk biztosan nem fenyeget olyan veszély, hogy az üzemi pályaudvar felé tartó emeletes ingába botoljunk, ugyanis egyik sincs…

Egy dupla ICE halad a Rummelsburg-i ICE bázis felé. Az áldatlan állapotokat (a képeken annyira nem látszik, de peronok is elég érdekes állapotban vannak) megszüntetendő folyamatban van egy komolyabb átépítés, ami keretében teljesen átépül Ostkreuz állomás és környéke, így a Warschauer Straße is.

Ugrás a város egy másik részére: egy 481 nagyegység az InnoTrans-nak (is) helyet adó Messe Süd-nél. Sajnos az összefirkált járművek látványa itt is mindennapos. Úgy tűnik helyi specialitás, hogy az összefirkált részeket az illetékesek tucatnyi bárcával terítik be, ezzel mintegy hivatalossá téve, hogy ott valóban letakarításra váró firka keletkezett…

Egy 485-ös Halbzug, azaz két ikerkocsiból összeállított “félvonat”. Ezen kívül létezik még az előző képen látható négy egységes formáció, ami Vollzug (“teljes vonat”) néven fut, illetve van még három egységből álló vonat is, Dreiviertel-Zug (“háromnegyed-vonat”) néven. A vonat elején látható matrica arról tájékoztat, hogy a kocsi egyike az egyszer már kivont, majd újra forgalomba állít járműveknek. A képen annyira nem látszik, de az a piktogram egy mosolygó S-Bahn kocsi szeretne lenni. Hogy mindez mennyire vidám, vagy nem vidám dolog, azt mindenki döntse el maga…

Egy kis időre hagyjuk el Berlint, és nézzünk pár képet a környező városokból: ez itt Potsdam főpályaudvara, ahova láthatóan még kijár az S-Bahn is.

Ez pedig már a külső vasúti “körgyűrűn” is kívül eső Wustermark.  Az itt végállomásázó RE21-es volt az egyik olyan vonal, ahol az akkor még újdonságnak számító Talent2-esek lehetett utazni.

Mivel majd csak később fog visszaindulni, és az állomáson csak egyetlenegy szigetperon van, néhány perccel az érkezés után át is állnak vele egy másik vágányra, hogy ne tartsa fel a többi vonatot.

Nem túl sokára befutott ez a 112-es vontatta emeletes inga, amelyet az árnyékok tanúsága szerint nem csak én örökítettem meg… Jobboldalt pár pixel erejéig látszik az a vonat is, amivel visszatértünk Berlinbe.

Ismét városi környezetben: 481-es érkezik a Julius-Leber-Brücke-hez. Érdekes járművek ezek, abszurd módon például a futásuk egész halk, viszont a teljesítményelektronika mind induláskor, mind fékezéskor olyan szinten zajos bennük, ami semmiképpen sem szokványos. A helyiek többek közt “Kreissägen”, azaz körfűrész néven is emlegetik ezeket. Valóban van némi hasonlóság, már ami a kibocsátott hangokat illeti…  :)

A Julius-Leber-Brücke-től kelet fele indulva néhány utcányira újabb sínekbe botlik az ember. Mindkét vonal a városmagot észak-déli irányban átszelő S-Bahn alagúthoz vezet.

Egy ellenkező irányú vonat ugyanitt. A háttérben a főpályaudvar alsó szintjéhez vezető vasútvonal.

Műszaki részletek: ez az úgynevezett Fahrsperre, amely arra szolgál, hogy megállítsa a továbbhaladást megtiltó jelző mellett esetlegesen elhaladó vonatot. A jelző tilos állása esetén a fehér elem olyan pozícióba mozog, hogy működtesse a jármű forgóvázán elhelyezett vészfékszelepet. Kicsit más kivitelben, de hasonló üzemel nálunk a 3-as metrón. Ma már egyáltalán nem számít korszerű megoldásnak, de mégis széles körben használnak ilyeneket a különböző vasutak. A fejlődés persze nem áll meg, a Fahrsperre-k kiváltása jó néhány éve tervbe van már véve. Jelenleg már bevezetés alatt van egy Zugbeeinflussungssystem S-Bahn Berlin (azaz vonatbefolyásoló-rendszer S-Bahn Berlin, röviden SBS) nevű rendszer, ami tulajdonképpen az ETCS 1-es szintjének a helyi igényekre szabott verziója.

Lassan elérkeztünk az oldal végére, befejezésül álljon itt egy kép az Alexanderplatz-ról. Az utóbbi évek inkább szóltak az S-Bahn körüli problémákról és nehézségekről, mintsem a sikerről. De egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy még így egy romjaiban is lenyűgöző üzemről van szó…