Bécsben most szombaton rendezték meg az idei Tramwaytag-ot. Bár a Tramwaytag szó tükörfordításban villamosnapot jelent, de az esemény mostanra sokkal inkább a helyi városi közlekedés napja, mintsem kizárólag a villamosüzemé (volt például olyan év is, amikor az egyik buszgarázs adott otthont az eseménynek). Persze ezzel semmi probléma nincs, különösen akkor, ha helyszín a Wiener Linien főműhelye. Ide az esemény időről időre visszatér, az előző itt rendezett Tramwaytag 5 éve, 2009-ben volt.

Az eseményre buszos és villamosos “ráhordás” is volt, ezen a képen az 1-es pályaszámú KSW indul a főműhely előtti végállomásról. A KSW rövidítés a Kriegsstraßenbahnwagen szóból ered, amit magyarul talán “háborús villamosnak” lehetne fordítani. A gyártás második világháború közben zajlott, Németország és Ausztria villamosüzemei mellet Lengyelország egyes városaiban is megtalálhatóak voltak ezek a kéttengelyes motorkocsik. Érdekesség, hogy a háború után a lengyel Konstal gyár a KSW-ből kiindulva épített saját villamosokat.

A telep udvarán ezennel is különböző járművek voltak kiállítva, itt éppen egy ULF emelését mutatják be a szakemberek.

A badeni helyiérdekű vasutat (is) üzemeltető WLB is képviselte magát a rendezvényen.

Egy U11-es iker, már az U5-ös vonal megnyitása utáni állapot szerint feliratozva…  Persze egyből felmerül a kérdés, hogy ha egyszer az U5-ös, akkor miért U2-es van a kijelzőn? Nos, az U5-ös megépítése úgy fog történni, hogy épül egy új vonal U5 néven, ami a Rathaus megállónál becsatlakozik abba az alagútba, amelyet most az U2-es használ. Az U5-ös vonatai a már meglevő alagúton keresztül jutnak el a Karslpatzra. Ezzel párhuzamosan épül egy másik alagút is az U2-es számára, ami pedig valahol a Schottentor és a Rathaus között hagyja el a mostani U2-es nyomvonalát, és a szűkebb értelembe vet belvárost elkerülve délre veszi az irányt. Mindez térképen ábrázolva itt látható.

Az U6-osról is volt kiállítva jármű: egy T1-es.

A csarnok egy része is meg volt nyitva az érdeklődők előtt, ezen a képen egy ULF látható a csoportemelőn. Ez az emelőberendezés egyénként egy viszonylag komplex berendezés: alapállásában minden eleme a vágányok szintje alá kerül, ezáltal a jármű minden oldalról jól megközelíthető. Lehet vele emelni a fent látható módon, és lehet vele emelni úgy is, hogy a jármű forgóvázai alatt levő vágánydarabok emelkednek fel.

Egy másik ULF egy ugyanilyen emelőn, csak leengedve.

A járművek mellett a különböző, üzemeltetéshez szükséges berendezéseket is meg lehetett nézni. Ez itt a távközléses szekció, a tekerős telefontól egészen az IP alapú eszközökig.

Ez a berendezés pedig a metró váltóinak ellenőrzésére szolgál. A fenti relészekrény egy jelfogós biztberből származó egység, amely egy váltó vezérléséhez és ellenőrzéséhez szükséges jelfogókat tartalmazza. Az alatta levő pult pedig egy kezelőfelület, amelyről egyrészt ki lehet adni az állítási parancsokat, másrészt pedig megjeleníti az olyan információkat, mint például a váltó végállás-ellenőrzésének állapota.

Egy metrókocsi, szintén felemelve.

Ugyanennek a kocsinak az első forgóváza alulról. Ezen a képen jól látszik az emelő előbb említett funkciója, amikor a jármű forgóvázai alatt levő vágánydarabot emelik ki.  Ezzel egy “alternatív aknát” létrehozva.

Vissza az udvarra: a WL egyik előremutató fejlesztése, az utcán (is) tölthető elektromos midibusz. Az utcai töltés valahogy így néz ki működés közben.

Ő pedig egy hibrid hajtású Volvo. Belőlük egyelőre nem rendeltek túl sokat, a megrendelt 6 kocsival egyelőre a tapasztalatszerzés a cél.

Egy E1-es, és az oldal elején már látott ULF, most éppen megemelve.

A helyiek által postaládának nevezett járművekből is ki volt állítva néhány darab. Ezt a példányt már láthatóan a téli időszakra készítették elő. A mögé kapcsolt kocsiból csúszásmentesítő anyagot lehet szórni a pályára.

A T1-es típus nem csak statikus kiállítási darabként funkcionált, hanem a próbapályán vezetni is lehetett egy két-egységes vonatot.

Ilyet eddig nem sikerült látni a forgalomban: ajtóhibára figyelmeztető jelzés. A bécsi metró újabb járművein minden ajtót ellátnak egy ilyen kivilágítható táblával, ami automatikusan bekapcsolódik az ajtó selejtezésekor. Kicsit igényesebb megoldásnak tűnik, mint az ajtóra ragasztott fecnik bárcák…

Ez pedig a próbapálya vége a vonat vezállásából nézve. A próbafutásokhoz két vágány áll rendelkezésre, ezekből az egyik a “nehézmetrók” közlekedtetéséhez szükséges harmadik sínnel is el van látva. Itt az LZB is ki van építve, így ennek a fedélzeti berendezése is kipróbálható. Bécsben a “nehézmetrókon” nincsenek a klasszikus értelembe vett fényjelzők, hanem az LZB-n keresztül juttatják fel a vonatra (többek közt) az engedélyezett sebességeket, és ezzel a rendszerrel valósítják meg az automata vonatvezetést is.

A buszos ráhordójárat egyik kocsija a főműhely előtt.

Ez pedig már a simmeringi metró- és vasútállomás. A Wiener Lokalbahn egyik nosztalgiakocsija tart a főműhely fele.

Ő viszont már egy igazi villamos, egy M típusú motorkocsi.

Egy másik M, ugyanitt. Érdekes, hogy a főműhelynél nem bajlódtak a körüljárással, hanem egyszerűen a pórkocsi másik végére érkezett egy másik motorkocsi, és már indulhatott is vissza a vonat. Az a motorkocsi, amelyik kifele elöl volt pedig értelemszerűen a következő vonat elejére került.

Egyelőre ennyit a városi közlekedésről, ezzel a képpel hangolódjunk rá a következő témára.

Ugyanezen a hétvégén az ÖBB nagy csinnadrattával átadta az új főpályaudvart, természetesen ezt is mg kellett nézni. Az egyik peron két oldalán a különböző matricás járművekből volt összegyűjtve jó néhány,…

… mint például a Cobra-s Taurus…

… vagy ez a Talent. Hogy miért pont most került sor az átadásra, azt bevallom őszintén nem igazán értem, hiszen egyrészt az új főpályaudvarra tervezett menetrend bevezetése egyelőre még várat magára egy kicsit. Másrészt pedig az állomás láthatóan nincs még kész. A második körben épült peronok Kledering felé eső végén például véget érnek a vágányok, a váltókörzet ezen része ugyanis még nem épült meg. Emiatt persze a felsővezeték sem épülhetett ki mindenhol. A peron másik oldalán kiállított Railjet végére emiatt egy Herkulest kellett kapcsolni, mint energiaforrás. Ugyanez a félkész állapot igaz a peronokon levő padokra, kijelzőkre, stb… Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy vágányszint alatti részeken valóban elkészültek a belső terek kialakításával, az állomás ezen része valóban elkészült.

Ez viszont az állomás már elkészült és napi szinten használt fele. Az előváros inga rövidesen Pozsonyba fog majd indulni.

Zárásképpen legyen még két metrós kép, a helyszín az U2-es Duna-hídja.

Persze egy U vonatot is kellett várni ugyanitt. Befejezésül még annyit, hogy a Wiener Linien az idei Tramwaytag-al ismételten érdekes és színvonalas programmal állt elő, köszönet érte a szervezőknek!