A berlini metróról írtam már korábban. A szóban forgó üzem egyike Európa legrégebbi metróinak, Németországban pedig (az 1902-es megnyitásával) az első ilyen üzem. 1910-ben pedig megnyílt a második német metróüzem is, az akkor még különálló városként létező Schönebergben. Schöneberg (amely ma már Berlin része) a berlini metró elindulása után nem sokkal egy saját metróvonalat tervezett építeni. Ehhez először berlini vonalakat építő és üzemeltető Hochbahngesellschaft nevű céget akarták megnyerni, de a cég a vonal rövidsége miatt nem látott nyereséget a vállalkozásban. Végül a város saját maga építtette meg a vonalat, de a tervezéskor minden paramétert a már létező berlini vonalakéhoz igazítottak. Valamint volt valamilyen tarifaközösség is, ha lehet hinni a német leírásoknak.

Schöneberg időközben Berlin részévé vált, a vonalat pedig a Nollendorfplatzon bekötötték a metróhálózatba. A jelenleg U4-esként létező Schöneberg-i metró viszont megmaradt egy “kerületi metrónak”: a vonal mindössze 2,9km hosszú, és öt állomást tartalmaz, beleértve a végállomásokat is.

Az U4-es vonatai a Nollendorfplatzon levő háromszintes komplexum középső szintjéről indulnak. Bár technikailag lenne lehetőség a kihúzóban fordulásra, de a laza menetrend miatt erre nincs szükség, az U4-es vonatai a képen levő peron mellé érkeznek, és innen is indulnak vissza. Az utasforgalom még egy ritkább követés esetén sem olyan nagy, hogy egy ikerkocsinál hosszabb vonatot kelljen járatni.

A vonal egyik közbenső állomása: Rathaus Schöneberg. Kicsit fura látványt nyújtanak a 2 kocsis vonatok a szabvány (6 kocsis) vonatokra méretezett állomásokon, viszont ez legalább magában hordozza a fejlesztés lehetőségét. Már a tervezéskor voltak tervek különböző hosszabbításokra, de ezek végül nem valósultak meg. Fordítva (rövid állomásokon kéne hosszú vonatot járati) ugyebár kicsit nehézkesebb a dolog, de az egy másik 4-es metró…

Egy felújított A3-as vonat, azaz egy A3E érkezik a másik irányból. Ha már az előbb céloztam a hazai dolgokra, akkor azt is leírom a földalatti építésekor már Berlin is komolyan foglalkozott  az ötlettel. A mi földalattink építésében résztvevő cégek annak idején egyfajta referenciamunkaként is kezelték a megbízást a későbbi munkákhoz.

Ez pedig már a másik végállomás, az Innsbrucker Platz. Amíg a Schöneberg-i metró egy teljesen különálló üzemként működött, addig itt üzemelt a vonalhoz tartozó kocsiszín és műhely. Ez ’20-as évek végére már feleslegessé is vált, ugyanis ekkorra elkészült a Nollendorferplatz-on a most is üzemelő állomás, így megszűnt a vonal elszigeteltsége a hálózat többi részétől.

Itt a biztonság kedvéért egy tartalékvonatot is tartanak, ha esetleg valamelyik másik vonat kiesne a forgalomból. A menetrend szerinti forgalom a kihúzó nélküli 2 vágányos végállomás másik vágányán zajlik. A “játékmetró” kifejezés lehet, hogy túlzás, de azért ne is egy túlzottan pörgős üzemet képzeljünk el…