Liberec egy körülbelül 100 000-es város Csehország északi részén, kb. 15 kilométerre a cseh-német-lengyel hármas határtól. A városról érdemes tudni, hogy a környékbeli hegyek révén kedvelt sícentrum. És persze vannak villamosok is…

A libereci villamosüzem igazából Liberec és a szomszédos Jablonec nad Nisou közös villamosüzeme, libereci központtal. Érdekesség, hogy a nem túl nagy villamosüzem kétféle nyomtávolságot is használ: vannak 1000mm-es és normál nyomtávú részei, Liberec belső területein pedig mindkét nyomtáv számára használható fonódó vágányok lettek kiépítve. Illetve ez a hely az utolsó város Csehországban ahol még üzemszerűen jár Tatra T2-es. Ez utóbbihoz sajnos nem volt szerencsék 2015 augusztusában (és úgy tűnik, hogy a későbbiekben sem lesz, mert idén tavasszal a hírek szerint végleg kivonják a megmaradt néhány kocsit is), de a város T3-asai alaposan végig lettek fotózva. Íme a képek:

A fotózás a Fügnerova nevű csomópontnál kezdődött, ez a hely Liberec közlekedési hálózatának központja. A négy villamosvonal mindegyike érinti a teret, de egy rahedli buszvonalnak is ez a végállomása.

Ahogy a bevezetőben említettem, a hálózat belső részein fonódó vágányok vannak. Látható, hogy a normál nyomtávú vágányok mellett ott van egy harmadik sínszál is, az 1000mm-es járműveknek. A villamoskocsik részéről elég flexibilisen kezelhető ez a kétlakiság, a forgóvázak cseréjével máris átállítható a kocsi a másik nyomtávolságra. Az egyértelműség kedvéért a villamosok elején egy piros “1435”, illetve kék “1000” feliratú matrica jelzi, hogy az adott kocsi alatt éppen milyen forgóvázak vannak.

A csomópont jellegzetes “órás” épülete egy alacsonypadlósított T3-assal az előtérben. Ami a T3-asokat illeti, elég vegyes a kép: léteznek sima T3-asok, ezek részben újonnan kerültek ide, részben pedig használtan Prágából illetve Ostravából. Vannak T3SU-k és T3SUCS-k is. Erről a két típusról még régebben, Prága kapcsán írtam már, a lényeg, hogy a 80-as években költségcsökkentési okokból a T3-as Szovjetunióba szánt (legegyszerűbb és ezért olcsóbb) exportváltozatát szerezte be több város is az akkori Csehszlovákiában. Az SU a szovjet változatot jelölte a típusjelben, amely mögé egy idő után odakerült még egy “CS” is, jelezve, hogy a jármű Csehszlovákia területére készült.

Később persze itt is beindult a nagyüzemi felújítás: rengeteg kocsiban kicserélték az elektronikát, ezek típusjele T3M.04 lett. Később pedig a CKD Pragoimex bevonásával elindultak a nagyobb mértékű felújítások. Ez a 2000-as évek közepére datálható, ekkor jelentek meg a részben alacsonypadlós T3-asok a város utcáin. Az előbb ugyan felújítást írtam (mert hivatalosan az), de ez valójában már új villamosok építése, amire ráírják a régi pályaszámát, és jobb esetben talán néhány eredeti alkatrész is átkerül. Az ilyen módon “felújított” kocsik T3R.PLF és T3R.SLF  néven futnak. Prágához és Pilzenhez hasonlóan ha kétkocsis szerelvényekben járatják őket, akkor a második kocsi egy sima, magaspadlós T3-as. Ezek a hátsó kocsik is átépített kocsik, ők T3R.PV típusjel alatt léteznek. Ez is vázcserés felújítás volt, azaz lényegében ennél a “felújításnál” is új villamosok épültek a régi kocsik pályaszámaival. Az egyik cseh oldal szerint ráadásul ez utóbbi kocsik egy része hivatalosan T2-esből lett “átépítve”.

És volt még pár kisebb átépítés is: átépült még két kocsi különböző tirisztoros vezérléssel, az egyik egy T3M a másik pedig egy T3G volt. Mára már mindkettő ki lett vonva a forgalomból.

Viszont a város “gyűjteményében” megfordult még pár más villamos is: a Tatra gyár a nem túl nagy sikerű RT6N1-es típus bukása után megpróbálkozott egy második generációval, amelyben az RT6N1 kaszniját használták, de már nyugati hajtással és elektronikával. Ez lett az RT6S típus, amely végül megreked egy legyártott prototípus szintjén. Ez a  (már nem működőképes) prototípus itt, Liberecben van. De volt még itt gerai eredetű T4D munkakocsi is,  illetve egy KT4D oktatókocsi is, szintén Gerából. Ez utóbbit a közelmúltban egy magyarországi közlekedési szakember vette meg, a villamos jelenleg Kisteleken áll egy telepen.

Egy újabb kanyarodós kép a Fügnerovától. Ez itt éppen egy T3M.04. Azt az előbb nem írtam le, hogy ez a T3M nem az a más városokban is látható T3M, amely tirisztoros elektronikája azt a jellegzetes “nyekergő” hangot adja. Ezekben már IGBT elemekből összerakott elektronika dolgozik.

Ez pedig az egyedüli villamos a városban, ami nem Tatra. Ez a jármű is a Pragoimex terméke, a típusa EVO2. Az EVO villamosok (a szóló EVO1-est a prágai nyílt napok kapcsán már mutattam) a cég korábbi termékeivel, a VarioLF-ekkel ellentétben már teljes mértékben alacsonypadlósak, de ugyanakkor az ülések szinte mindegyike dobogókra került.

De maradjunk inkább a T3-asoknál: mielőtt továbbmennénk a a belváros más részei fele, nézzünk még meg egy újabb kanyarodós képet.

Egy újabb teli reklámos vonat a belváros egyik sétálóutcájában. Az utóbbi idők budapesti villamosépítései kapcsán előjött a zajterhelés kérdése. Nos, itt a belvárosban a pálya elég éles ívekkel kerülgeti a különböző épületeket, még sincs éktelen csikorgás és rezonáló kirakatüveg, amikor jön a villamos… A betonlapokkal lefedett pályáról, és a rajta járó T3-sokról pedig sok mindent el lehet mondani, de azt semmiképen sem, hogy ezek a legfejlettebb technológiák képviselői lennének.

Ez is egy reklámos vonat, de az eső kocsi fényezése akár flottaszínként is jól mutatna.

Ez pedig a kocsiszínhez vezető vágányok kiágazása, ide magától értetődő, hogy mindkét nyomtávolság bevezet. Itt egy térkép a város villamoshálózatáról, ezen az is be van jelölve, hogy hol milyen nyomtávolságú pálya van. Ehhez még annyi kiegészítés, hogy a méteres nyomtávolságú jabloneci vonalat elkezdték nagy erőkkel átépíteni, aminek keretében egy darabig fonódó vágány épült. De a normálnyomtávú sínszál a pálya egy pontján véget ér.

Mivel nem túl nagy a hálózat, nem hinném, hogy gondok okoz, de városban levő elágazásoknál és a kocsiszíni vágányokon duplán nem mindegy, hogy merre megy a villamos. Nem megfelelő irány esetén ugyebár fennáll annak az esélye, hogy egyszer csak elfogy a (megfelelő) sín a villamos alól :)

Egy flottaszínű, 1000mm-en futó T3SUCS egység ereszkedik le  vasútállomás és a belváros közötti lejtőről.

Az egyik alacsonypadlós-magaspadlós vonat a vasútállomás mellett.

Az EVO2-es ugyanitt. Ezt annyira már nem könnyű átszerelni a másik nyomtávolságra, mint a T3-asokat. Az EVO2-es fixen 1435mm-en van.

Pár kép legyen azért az állomásról is. Ez itt például a cseh vasút RegioShark motorvonata. Őket a lengyel PESA gyártja, összesen 31 darabot rendeltek a Csehek.

Ez pedig a Németország keleti részein, és a hozzá köthető határátmeneteken (így például Liberecben) tevékenykedő trilex (gondolom itt most sokan az Ikarusokra gondolnak, de ez most vasút :) ) nevű cég Desiroja.

Ezen a vasútállomáson is megmaradtak a Monarchia korabeli díszített öntöttvas perontető-oszlopok. A kétoldali peron és perontető oka az, hogy a vágányok közé is épült egy állomásépület (ez a jobboldali épület), így adta magát a nekünk jobboldali peron. Viszont a kép bal szélén levő vágányhoz is kellett peron és perontető, ezért épült egy peron oda is.

Az aluljáró sem mostanában épülhetett. Viszont ennek ellenére szépen rendben van tartva, ahogyan az állomás épületei is. Pedig annyira azét nem fontos állomás ez, minden irányból egyvágányú, nem villamosított vonalak futnak csak be ide.

De vissza a villamosokhoz. Csehországban az utóbbi években egyre több helyen megjelentek az elektronikus jegyrendszerek. Ez a validátor egy átmenet a két rendszer között: tudja kezelni az NFC-s kártyákon levő elektronikus jegyeket, de van benne egy nyomtató a papíralapú (de ennek ellenére szintén időalapú) jegyek kezeléséhez is.

A következő helyszín a Viadukt nevű végállomás. A méteres vágányok csak idáig tartanak, mivel itt van a végállomása a jabloneci vonalon közlekedő járatoknak. Ha jobban megnézzük a képet, akkor azt látjuk, hogy az a váltó a híd alatt már csak részben működik váltóként. A normál nyomtávú vonatok mindkét irányba mehetnek rajta, de az 1000mm-esek már csak kitérőbe. A méteres sínek ugyan egyenesen is folytatódnak egy darabig, de nem sokkal később véget érnek a betonban.

A hurokban forduló egyik 1000mm-es T3-as vonat.

A pálya folytatásában pedig már csak normál-nyomtávú vágány van. A macskakő és a lepukkant házak adnak egy sajátos hangulatot a beállításnak. Már csak egy piros színű T2-es hiányzik…

A vonal a Viadukttól kezdve erősen emelkedik, egészen a végállomásig. Ez a hely (Horní Hanychov) kicsit olyan, mint Budapesten a Normafa.

A minden oldalról hegyekkel és erdőkkel körülvett város látványa sem utolsó.

Az EVO2-es a végállomás alatt nem sokkal. Talán is nem kellene leírni külön, mert Csehországban mindenhol ez megy, de ezeken a lejtőkön is elég dinamikusan vezetnek, mind felfele mind lefele a lehető legnagyobb menetfokozatban van a villamos kb. az utazási sebesség eléréséig. A gépházakban kell lennie kapacitásnak, hogy bírják az igénybevételt…

Talán még ez az a kép, ami jól visszaadja a környék hangulatát. A Viadukt és a vonal felső vége között van még egy hurok, ahol a 2-es visszafordul a város felé. Ennek a kiágazása látható a villamos előtt.

Ez pedig egy továbbmenő 3-as ugyanitt.

Vissza a belvárosba: egy szép flottaszínű alacsonypadlós vonat a Námestie Soukenné-n.

Hasonló beállítás, csak 1000mm helyett normál nyomtávon, és reklámmal.

Most pedig nézzük meg a már emlegetett jabloneci vonalat! A pálya a Fügnrovától indulva egy darabig még kétvágányú, de nem túl sokára egyvágányú lesz. Az egyvágányú részen több kitérő is van, ezek közül a Vratislavice n.N. výh. nevű megállónál levő egy kicsit szét van húzva. Ezáltal az ellenkező irányú villamosoknak nem kell várniuk egymásra, ha mindkettő a menetrend szerint érkezik a megállóba akkor menet közben tudnak keresztezni.

A vonal a közelmúltig eléggé le volt robbanva, most viszont a külső részen szinte mindenhol épül valami.

Alacsonypadlós T3-as kapaszkodik fel Jablonec egyik emelkedőjén.

Itt már a külső végállomás (Jablonec nad Nisou a hivatalosa név, de ez ugyebár magának a városnak a neve) látható, egy dupla T3SU-val.

Persze a két város közötti “faluvillamos” szakaszról is kellett még lőni párat…

A helyszín a Jablonechez tartozó Proseč nad Nisou település, közelebbről pedig a Proseč n.N. Škola nevű megálló.

Ez viszont már vonal belső, kétvágányos része Liberecben.

Egy T3SU páros suhan Jablonec felé.

Ismét Liberec belvárosában vagyunk. A vasútállomásnál levő lejtőn telével szépen össze lehet fotózni a villamosokat a belváros házaival, és a város mögötti erdőkkel.

Ez a szűk és meredek utca a történelmi belváros egyik utcája. Igen, az a villamossínnek látszó dolog a kép alján, az valóban egy villamossín.

A két rövid színszál már csak emlékmű, de 1984-ig valóban ezen az utcán keresztül érte el a villamos a Fügnerová csomópontot. Csehországban nem rettegnek annyira, ha szűk utcába kell bevinni a villamospályát, de ez még a helyi viszonyok között is extrém lehetett.

Most ez van a szűk utcában vezető egyetlen vágány helyett. Kevésbé látványos, de a célnak kétség kívül sokkal jobban megfelel.

A Prágába menő buszig (Liberec egy pár napos prágai tartózkodás során lett meglátogatva) még volt egy kis idő. Ez alatt készült még pár fotó a Fügnerovánál.

Nem nagyon szoktam figyelni a pályaszámokat (ezeken meg olyan helyre van felírva, hogy utólag nem mindig látszódok a képeken), de úgy érzésre erről és az előző villamosról se ez volt az első kép aznap. De szerintem nem is a második. Volt olyan vezető, aki már akkor is intett nekünk, amikor éppen nem is fotóztunk, csak mentünk az utcán, mint bárki más :)

Befejezésül még két kép a Fügnerova mögötti részről, ahol a jabloneci vonal elhagyja a belvárost.

Ez még az a része a vonalnak, ahol megvan a normál nyomtáv is, de egyelőre nem használja semmi sem. Bár a vonal külső részének átépítésekor csak a méteres nyomtáv épült ki, de a peronokon, útkereszteződéseken mindenhol látszik, hogy gondoltak az utólagos beépítés lehetőségére. Erre valószínűleg majd akkor lesz szükség, ha nagyobb tételben elkezdenek érkezni az újabb járművek, amelyeket már nem lehet olyan egyszerűn átállítani más nyomtávra, mint a mostaniakat.