A prágai retró S-Bahn-ról már írtam korábban. A közelmúltban viszont ismét volt alkalmam utazni vele, mi több pár képet is lőttem, így most ismét ez következik. A témának azért is van némi aktualitása, mert a hírek szerint rövidesen az S41-esen is valamilyen korszerűbb járművel fog szolgáltatni a cseh vasút, ezzel végleg kiváltva a ’60-as évek Csehszlovákiáját idéző motorvonatokat.

Az egyik, még aktív 451-es hagyja el Holešovice állomást az észak-nyugati végállomás felé. A gyorsító motorvonat pneumatikus fokozatkapcsolóját messziről is jól hallani, de ez hozzátartozik ehhez az életérzéshez… :)

A hajtás nem nagyon van túlgondolva: az említett fokozatkapcsoló villamosok működéséhez hasonlóan ellenállásokat kapcsol a vontatómotorokkal sorosan, ezzel szabályozva a sebességet. Illetve villamosfék esetében értelemszerűen a fékerőt. Persze a ’60-as években -amikor ezeket tervezték-, ez  teljesen elfogadott technika volt, Nyugaton is. Ne felejtsük el, hogy Csehország ezen részén egyenáramot használ a vasút, ezért nincs szükség a nálunk használatos járműveknél alkalmazott transzformátoros megoldásra.

A felújítás előtti állomás látványába még úgy-ahogy beillet ez a formavilág, a mostani állapot és a többi itt megforduló többi jármű mellett már erősen egy nosztalgiamenet benyomását kelti a látvány. Ha már szóba hoztam a nosztalgiamenetet, akkor azt is leírom, hogy múzeumi célokra természetesen van kijelölve még üzemelő motorvonat, ami ebből kifolyólag visszakapta az eredeti fényezését.

Egy másik példány várja Libeňben az indulást. Ez már egy újabb fényezés, de ezt leszámítva ugyanaz minden, mint az előzőleg látott vonaton.

Az viszont annak idején hatalmas előrelépés volt, hogy a forgóvázak közötti rész alacsonypadlós kialakítású, a szabvány 55 centi magas peronokról szintben lehet beszállni. A ’60-as évek Prágájában nem valószínű, hogy sokan tudták mi az az S-Bahn, de valami ehhez hasonló, elővárosi jármű fejlesztését tűzte ki célul a tervezőcsapat.

A motorvonat kocsijai egymástól független járművek, ennek ellenére félállandó csatlórúddal kapcsolódnak egymáshoz. A vonat megbontására tehát csak műhelyben van lehetőség. Ezzel élnek is: az itteni háromkocsis egységek mellett léteznek négyes egységek is. Tavaly előtt például ilyeneket sikerült itt fotóznom (lásd az oldal elején levő linket), de az említett retro fényezésű vont is ilyen.

A motorkocsik vezetőállásos oldalára viszont félautomata ütköző- és vonókészülék került. Amíg több járt belőlük, gyakoriak voltak a csatolt egységgel kiadott vonatotok is.

Legyen pár kép a belső térről is. Amellett, hogy a korukból kifolyólag erősen le vannak már lakva, a helyi erők is rendesen kezelésbe vették őket…

A kerekek feletti magaspadlós rész. A kocsiszakasz ajtaján kívülre került, “korlátos” ülés se semmi :)

Egy pillantás az alacsonypadlós része felé. Egy-egy alkalommal élmény ezekkel utazni, de napi szinten már nem biztos, hogy szívesen járnék velük. És arról se feledkezzünk meg, hogy a géptérrel szomszédos vezetőálláson sem biztos, hogy 25 °C körül mozog a hőmérséklet. Legalábbis a mozdonyvezetők öltözete, és a vezálláson levő ipari mennyiségű ventilátor nem erre enged következtetni.

Valahogy így fest az utazás egy 451-essel Libeň és Holešovice között.