2016 nyarán elég alaposan bejártam Krakkót és Katowice környékét, erről annak idején írtam is sokat. Ugyanennek a kirándulásnak volt az egyik állomása Bielsko-Biała, ahol szintén készült pár közlekedéses kép.

A lengyel Ikarusokat már említettem korábban, Bielsko-Biała utcáin is sikerült elkapni párat. Persze itt sem hagyománytiszteletből járnak még mindig ezek… Az más kérdés, hogy ebben legalább volt időalapú papiros és kártyás jegykezelő.

Nem csak 280-as van, hanem 415-ös is. A helyszín egyébként a főpályaudvar előtti terület. Ebből talán sejthető, hogy merre fogunk továbbhaladni…

Igen, a továbbiakban áttérünk a vasútra. A képen a Koleje Śląskie felújított EN57-ese “pihen” két forduló között a főpályaudvar egyik csonkavágányán.

Egy, amolyan “lengyelesen szép” jármű pár vágánnyal odébb. Az itt látható ET22-es sorozat a lengyel vasút egyik meghatározó járműve, ami annak ismeretében nem is csoda, hogy több, mint ezer darabot gyártottak belőle. A pályaszámok gyűjtése nem hoz különösebben lázba, de azt azért nem bánom, hogy pont ezt a mozdonyt sikerült megörökíteni. Ennek a gépnek az életútja annyival kacskaringósabb, mint az átlagé, hogy a wrocławi illetőségű Pafawag eredetileg nem a lengyel vasút számára gyártotta, hanem exportra, Marokkóba. A mozdonyt üzemeltető magáncég onnan vásárolt vissza több gépet, köztünk a fenti példányt is.

Egy fotó idejénél túl sokkal túl sokat többet nem is töltött az állomáson, elég hamar kapott kijáratot. A lengyelek jelzési rendszere ugyanazokra az alapokra építkezik, mint a magyar. A részletekben persze vannak különbségek, de a sárga-zöld fénynek pontosan ugyanazt jelentik, mint nálunk. Ami viszont Lengyelországban más az a helytelen-vágány indikátor a jelzőkön, amiket egyébként régen MÁV is használt. Ha helytelenbe megy a vágányút, akkor mindig világít az indikátor, de jelentősége igazából a hívójelzésnél van, amelyből ennek megfelelően létezik helyes és helytelen-vágányos hívó. Több olyan baleset is történt már, ahol valamilyen más biztberhiba miatt nem lehetett vágányutat állítani, a vonatok lezáratlan vágányúton mentek hívófény mellett, az ennek megfelelő sebességgel. A váltók viszont nem arra a nyíltvonali vágányra tereltek, ahova a forgalmista gondolta, a mozdonyvezető pedig nem gondolta, hogy neki nem azon a vágányon kellene haladnia. Ott viszont érkezett egy másik vonat az ellenkező irányból… Hívófény pont nem volt, de hasonló szituáció okozta az Aszód-Tura közötti szembeközlekedést is például. A lengyel vasút ezt a veszélyfaktort próbálja bevédeni egy plusz jelzéssel.

Nem sokkal később az állomási tartalék foglalta el azt a vágányt, ahol az ET22-es állt. A váltókörzetben már látszódnak annak a vonatnak a fényei, amely kocsijait fogja majd a tárolóra kihúzni.

Az előbb említett vonat közelebbről: egy cseh kocsikat húzó EP07-es. A formatervezés itt is tartalmazza a kötelező helyi elemeket, elsősorban a lehető legnagyobb méretű fényszórókat :)

Ezzel el is érkeztünk az oldal végére. Ha valaki esetleg kedvet kapott volna a lengyel témákhoz, és még nem látta, annak ajánlom lengyel kirándulásról készült sorozatot, amely első része Katowicével foglalkozik.