Most – Litvínov

Azon talán már nem lepődik meg a T. olvasó, hogy ezúttal is Csehország lesz a téma. A mai bejegyzésben “ellátogatunk” az Észak-csehországi iparvárosba, Mostba. A környéken főleg a szénbányászat jelentős, a mai napig több külszíni művelésű szénbánya üzemel itt. Ezentúl Most és a vele szomszédos Litvínov között egy óriási olajipari gyár található. A két iparág együttes jelenléte vezethetett oda a második világháborúban, hogy a Németek itt építettek fel egy olyan üzemet, ahol a  szénből előállított üzemanyag (lásd még: “műbenzin”) gyártásával foglalkoztak. Akkoriban mondjuk pont Brüx-nek nevezték ezt a várost, ami a német Brücke, azaz híd szóból származik. A város cseh neve is ezt jelenti magyarul.

Most és a vele szomszédos Litvínov között 1901 óta jár villamos. Akkor még méteres nyomtávolságú, egyvágányú pálya épült ki, ezen közlekedtek a Grazban gyártott kocsik a két város között. Jobban mondva akkor még egy sor falun keresztül, amelyek azóta beolvadtak a címben szereplő két város valamelyikébe. A jelenlegi hálózat egy nagy, aszimmetrikus szárú T-betűre hasonlít. A vízszintes rész bal vége Litvínov, a jobb vége a mosti vasútállomás. A függőleges rész pedig Most belvárosán vezet keresztül.

Nem meglepő, hogy ezen a helyen is a kötelező cseh gömbölyű Tátrákkal találkozik az ember, miután leszállt a vonatról. Az oldalon főleg a városi szakaszokról fogok képeket mutatni, de a körülbelül 18 kilométeres “hálózat” elég nagy részére a fenti látvány jellemző. Nem véletlenül emlegetik az itteni villamost “városközi gyorsvillamos” néven is.

Mivel a Tatra villamosokért továbbra is rajongok, nyilván nem mulaszthatom el leírni, hogy a képen levő kocsi egy T3M.3. Az akcelerátort ennél a felújításnál TV14-es teljesítményelektronika váltotta. Ez a berendezés a maga korában (és környezetében) abból a szempontból előremutató volt, hogy a korábbi tirisztoros szaggatókkal ellentétben már tranzisztorok segítségével állítja elő az aktuális sebességhez szükséges szaggatott egyenáramot. Erre utal a “.3” a típusjelben, a sima T3M egy sokkal régebbi konstrukció, tirisztoros szaggatóval.

Most városáról tudni kell, hogy az a hely, amit jelenleg Mostnak hívunk, az a ’60-as évek vége óta létezik. A történelmi Most alatt ugyanis szenet találtak, amelyet a csehszlovák vezetés nem szeretett volna veszni hagyni csak azért, mert egy város van a szénmező felett. A ’60-as években megkezdték a házak bontását, ezzel párhuzamosan pedig egy teljesen új, szocreál stílusú (az akkori elképzelések szerint biztosan nagyon modern) város felhúzását.

A régi városból egyedül egy templom maradt meg, ennek a lerombolását nem vállalta be az akkori vezetés. Az eredeti helyén viszont a templomot sem hagyhatták, ezért ha nem is egyedülálló, de semmiképpen sem mindennapi eszközökhöz nyúltak: speciális vasúti pályát építettek a templomhoz, amelyen eltolták a mostani helyére. A YouTubeon elérhető egy három részben feltöltött film (itt, itt, és itt) a régi Most bontásáról, a templom eltolásáról, és az új város építéséről.

A város vasútállomása. Célnak megfelelő, a szabvány csehszlovák formavilág jegyeit tartalmazó épületegyüttes… Gyönyörű…

Ez pedig már Most belvárosa, aminek eléréséhez egy kicsit villamosozni kell a város szélén fekvő vasútállomástól. A háttérbe belóg az előző keretes részben említett templom, amely a régi Most városából maradt meg.

A villamosok szempontjából van magyar kötődése is a városnak: a Miskolcon közlekedő KT8D5-ösök egy része eredetileg ide készült a ’80-as évek második felében. A rendeszerváltás utáni visszaesés miatt a ’90-es években már nem volt szükség ilyen nagy befogadóképességű járművekre, ezért 1996-97-ben mind a nyolc darab KT8-asukat eladták Miskolcra. Ez a történet  közelmúltban úgy folytatódott, hogy Miskolcon a Škodák érkezésével feleslegessé váló KT8-asok egy részét megvette Prága, ahol majd alacsonypadlósítva fognak járni valamikor, ha megcsinálják őket. Végül is ezek a kocsik visszajutottak a szülővárosukba, csak közben jártak még néhány városban…

Az előbb látott utca egy feljebbi pontján ezt a T3SUCS-ből átépített munkakocsit is sikerült elkapni.

Egy kis Tatra történelem

Mostban a Tatra gyár fénykorában több prototípus is megfordult. Ha időrendben haladunk, akkor először a T5A5-ös prototípusról kell említést tenni: ez egy egyirányú “kockatátra” volt, akcelerátoros vezérléssel. A kocsi a prágai próbák után 1974 és ’76 között itt, Mostban járt. Sorozat nem lett ebből a fejlesztésből, a prototípus végül visszakerült Prágába, ahol különböző teljesítményelektronikák kipróbálásához használták. Némileg később, már a ’80-as években épült egy második T5A5 prototípus is, amely a pesti T5C5 kocsikkal azonos, de egyirányú kocsiszekrényt kapott. Több kocsi végül ebből a második sorozatból sem épült, a második prototípust 1998-ban egy törésteszthez  használták fel.

Mivel a T5A5-össel átütő sikert nem sikerült elérni, a Tatra gyár 1976-ban megpróbálkozott egy újabb típussal. Ez volt a T5B6, amely szintén egyirányú, de némileg szélesebb és hosszabb kocsiszekrénnyel rendelkezett, mint a T5A5. A hajtása az előd T5A5-el szemben már gyárilag tirisztoros szaggatós volt. A Tatra gyár az orosz (illetve akkor még szovjet) piacra szeretett volna betörni vele. Megrendelés végül ebből sem lett, a két legyártott prototípus a különböző próbák és bemutatók után Mostban kötött ki. 1990-ben az egyiket leállították, hogy az alkatrészeiből a másikat üzemben tarthassák. Ez utóbbi a ’90-es évek közepéig volt forgalomban, azóta nosztalgiakocsiként létezik. Ha jól tudom, akkor jelenleg is működőképes.

További szóló T3M.3-ak az előző képeken is látott třídy Budovatelů-n. A helyi közlekedési vállalat kötelékében van még néhány üzemelő T3SUCS, illetve pár alacsonypadlós kocsi is. De alapvetően ezekkel a kocsikkal van lebonyolítva a forgalom. A műszaki részleteket nyilván nem látja az ember utasként, de ránézésre elég jó állapotban vannak.

Nem tudom, hogy közbiztonság miatt van-e, de a megállókban jegyautomata elvétve van csak. Érkezéskor okozott egy kis fejfájást, hogy a vasútállomásnál se nyitva levő pénztár, se automata nem volt. Pedig ha valahol, akkor ott lenne létjogosultsága… Utána rájöttünk, hogy automata a járműveken van. Ez viszont csak fémpénzt fogad el. Illetve lehet jegyet venni a járműveztetőtől is, de egy nagyobb címlet nyilván ott sem okoz osztatlan sikert. Az utóbbi problémára szerencsére készültünk, amikor útitársammal reggel elindultunk ide Prágából: az ottani csomagmegőrzőben működő, papírt fémpénzre váltó automatákból “daráltunk” megfelelő mennyiségű  aprópénzt. Ezzel együtt viszont a környéken már régen létezik elektronikus jegyrendszer, aki rendszeresen használja az itteni tömegközlekedést annak mindenképpen megéri beruházni egy kártyába, és a fenti problémák ettől a ponttól kezdve nem relevánsak. De az is említésre méltó, hogy a papírjegyek is zóna- és időalapúak.

Az előbbi képen látott emelkedő tetején található a mosti villamostelep, majd egy külvárosi szakasz következik. Ezt követően érkeznek meg a villamosok az itt látható a Most, Velebudická nevű végállomásra. Ez a hálózat legújabb része, a teleptől idáig 1981-ben lett megépítve a villamos.

Ilyenje is van a villamosüzemnek: egy VarioLF Plus. Ebből a variánsból mindössze kettő került a Most-litvínovi villamosra, papíron is új gyártásként könyvelve. Ezenfelül van másik két VarioLFR.S, amik papíron T3SUCS-k átépítéseként jöttek létre.

Gömbölyű Tátrát is kellett várni a végállomás bejáratánál…

A Škoda korai csuklós villamosából, a 03T-ből (népszerűbb nevén Škoda Astra) is került ide két darab. Szívesen mutatnék képet a Most történelmi belvárosán áthaladó villamosokról is, ha lenne olyan… A macskaköves utcán, régi épületek között közlekedő Tátrák helyett most ezt következik.

A bevezetőben már említett olajipari gyárnál, a Chemopetrolnál járunk. A villamosok közvetlenül az üzem előtt haladnak el, hogy elérjék a főporta előtti fedett, aluljárós megállót. Valószínűleg ennek a gyárnak a létezése az egyik fő oka annak, hogy jelenleg is van Mostban villamos. Épült ide egy két irányból bejárható hurok is, ezt jelenleg egyik viszonylat sem használja. El tudom képzelni, hogy a fénykorban műszakváltáskor indultak innen sűrítőjáratok.

A terület egykor egy Záluží  nevű falu része volt, amelyből a gyár terjeszkedése miatt újabb és újabb részeket bontottak el az évek során. A vég a ’70-es években jött el, amikor lebontották a megmaradt épületeket is, a területet pedig Litvínovhoz csatolták. Érdekesség, hogy a Wikipedia szerint Záluží-nak (ekkor már mint városrész) 2011-ben egy állandó lakosa volt. Az más kérdés, hogy mennyire jó egy ilyen gyár közvetlen szomszédságában lakni. Sajnos kisebb-nagyobb időközönként vannak olyan balesetek, amikor felrobban valami az üzemben. Záluží település végső felszámolása is egy ilyen után történt.

Különböző variációk egy témára. Az utolsónál éppenhogy sikerült megnyerni a “felhőlottót”. Innen mindenképpen kellett napos képet csatolt T3-assal. Útitársammal vártunk is itt sokat, majd a szokott módon a várt villamos érkezése előtti másodpercekben kezdett  beborulni. De ezúttal mi nyertünk, még ha nem is túl sokkal. Erre mondják, hogy a felhő érkezése segédvezetékkel van vezérelve, amit a közeledő jármű áramszedője aktivál. A nagyvasút valószínűleg sínáramkört vagy tengelyszámlálót használ erre a célra… :)

Az EVO1-es prototípus villamossal egyszer már találkoztam Prágában. A VarioLF villamosokat gyártó Pragoimex legújabb terméke akkor még próbavillamosként járta utasok nélkül a prágai villamoshálózatot. Végül Prágának nem kellett ilyen, a mosti villamosüzem viszont bevállalta a prototípus működtetését. Azóta egyébként Olomouc rendelt az EVO1-esből négy darabot. A csuklós változatot pedig Liberecben lehet látni EVO2 néven.

Az előző kép alatt nem is írtam le, hogy közben átértünk Litvínovba. A délutáni csúcsforgalom idejére becserélték a szóló kocsik egy részét csatolt egységekre, így itt is lehetett csatolt T3-ast fotózni.

Még egy utolsó kép ezzel az épülettel. Litvínov azért jóval barátságosabb hely, mint Most. Nyilván azért, mert itt maradtak fent épületek a különböző korszakokból, nem egy zöldmezős projektként felhúzott szocreál város.

Ez pedig már Most vasútállomása, ahol a prágai vonat érkezése előtt volt még idő pár fotóra. A német vasúttól “levett”,  jelenleg a GW Train  kötelékébe tartozó 628-as motorvonat a várja a visszaindulást Plzeň felé.

A Děčínig közlekedő regionális vonat. Ústí nad Labem (ahol ugyanezen a napon voltam) kapcsán írtam, hogy RegioPanter relatíve új ezen a járaton. Figyelemreméltó, hogy annak ellenére, hogy Csehországnak ez a kevésbé frekventált része, nem csak akkor jut el ide korszerű motorvonat, ha valamilyen fővárost érintő vonalról be lehet forgatni egy kör erejéig.

A kép környezete viszont hamisíthatatlanul a csehszlovák vasút egy korábbi korszakát idézi. A jellegzetes térvilágítási oszlopok, a peronok széleinek fehér csíkos felfestése. És persze a szögletes jelzők is, bár ezek most is változatlan formában épülnek, hiszen továbbra is ez a szabvány kialakítás errefelé. Mindenesetre ezeket -az akkor pár éve megalakult Szlovákiába eljutva- már akkor is az itteni vasúti életérzéshez társítottam, amikor gyerekként még azt sem tudtam, hogy mi volt az a Csehszlovákia :)

Ezzel a képpel elérkeztünk az utazás végére, rövidesen megérkezett az a vonat, amivel visszajutottunk Prágába. Köszönöm a figyelmet!

1 kommentar

  1. 1987 környékén jártam ott téli diákolimpia kapcsán. Az ipari jelleg nem változott, ahogy látom, csak a járműpark egy része újult meg.

Vélemény, hozzászólás?

Email cím nem lesz megjelenítve.

*