TagBerlin

Közlekedéstörténet a föld alatt

A berlini metró egyike a kontinens legrégebbi földalatti vasútjainak, a német főváros utcái alatt több, mint száz éve zakatolnak a különféle járművek. Az eltelt évek, évtizedek során a hálózat persze rengeteget változott, aminek köszönhetően az állomások megjelenése is igencsak vegyes képet mutat. Most az U2-es vonal 1913-ban átadott Klosterstrasse nevű megállójában nézünk szét egy kicsit.

Ahogy az előbb említettem, az állomást 1913-ban adták át, a kisprofilú hálózat részeként (bár ekkor még nem volt ilyenfajta megkülönböztetés, hiszen a “széles” vonalak csak később épültek). Az akkori tervek szerint ez egy elágazóállomás lett volna, ahol a későbbiekben megépített, Frankfurter Allee-hoz vezető vonal ágazott volna ki a jelenleg U2 néven létező vonalból. Végül a terv ebben a formában nem valósult meg, a tervezett új vonal nem a kis profilú hálózat egy kiágazóvonalaként, hanem már szélesprofilú vonalként (U5) épült meg. A régi elképzelésekből mindössze annyi maradt, hogy az ’50-es években épült egy üzemi kapcsolat, ami az U5-ös alexanderplatzi végállomásával és az U8-assal köti össze az állomást. Ez a Klostertunnel. A széles és a normálprofilú hálózat között egyébként mindössze két helyen biztosított az átjárás, ezek közül az egyik itt, a másik pedig a Deutsche Oper megállónál található.

A megosztottság idején ez a terület Kelet-Berlinhez tartozott, a mai U2-es keletre és nyugatra szakadt részei külön-külön üzemeltek. Az állomás történetében a következő fontos esemény már a ’80-as évekre datálható: 1987-ben, Berlin alapításának 750-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekhez köthetően nagyszabású felújítási programot hirdetett meg az NDK vezetősége. Ennek keretében az állomásból egyfajta közlekedési múzeumot csináltak. A reklámtáblák helyére például 20, a berlini közlekedés fejlődését bemutató alkotás került.

Tovább

Berlin: az S-Bahn és a vasút

2012 őszén az InnoTrans miatt többedmagammal Berlinbe látogattam, és persze a kiállítás területén kívül is készült jó néhány vasúti témájú kép… :)

Kezdésnek legyen egy kép a S-Bahn-ról: a híres-hírhedt 481-es sorozat egy példánya érkezik a Stadtbahn egyik fontos állomására, az Alexanderplatz-ra. A Stadtbahn, mint olyan Berlin esetében nem a villamos és metró keverékeként létrejött városi vasutat jelenti, hanem a város belsőbb részein keresztülhúzódó vasútvonal neve. Ezt az S-Bahn mellett a “rendes” vasút is használja, a négyvágányos pályából két vágányon az S-Bahn, a másik kettőn pedig a távolsági és a regionális forgalom zajlik.

Tovább

A berlini Hbf

A Berlini Hauptbahnhofot gyakran szokták emlegetni az európai pályaudvarok “legek legjeként”. A kétségtelenül impozáns komplexumot 1995-ben kezdték el építeni, részben az 1952-ben megszüntetett Lehrter Bahnhof helyén. Az állomást több mint 10 évig tartó építkezés után, 2006 májusában adták át hatalmas csinnadrattával.

A főpályaudvar egy öt szintes komplexum, amelynek a legalsó és a legfelső szintjén járnak vonatok. Vasúti szempontból a két szintre lényegében úgy is tekinthetünk, mintha két különálló állomás lenne (a DB bizonyos tekintetben így is tesz). A föld alatt elhelyezkedő alsó szint (Hauptbahnhof  tief) észak-déli fekvésű, itt nyolc vonatfogadó vágány áll rendelkezésre. A kelet-nyugati fekvésű felső szint a várost kelet-nyugati irányba átszelő Stadtbahn-hoz kapcsolódik, itt mindössze négy  vágány épült a regionális és távolsági forgalom számára, és további kettő az S-Bahn-nak. A főpályaudvar épületében a DB ügyfélszolgálatán és az egyéb utazással kapcsolatos irodákon túl rengeteg üzlet is helyet kapott, amiből kifolyólag a helynek elég erős pláza-jellege van.

Az ember nem szívesen ír ilyenekről, de sajnos az itthonról már ismert “jelenségekkel” itt is találkozhatunk: a tartós használatbavétel (a felső szintet már a 2006-os átadás előtt használatba vették, csak a vonatok nem álltak meg itt) után néhány évvel később kiderült, hogy felső rész hídszerkezetei nem egészen úgy bírják a vibrációt, ahogyan azt előzőleg eltervezték. A kritikus elemek teljes körű cseréjééig  felső részen végig 40km/h-s lassújel van érvényben. Emellett eltörpül, hogy problémák voltak a perontető üvegelemei közötti tömítésekkel, aminek köszönhetően a csarnok több helyen beázott.

Így fest a “pince”, azaz a pályaudvar alsó szintje. A 101-es vontatta Metropol EN néhány perc múlva indul Budapestre. A német gép Drezdáig marad a vonat elején, ahol a cseh vasút 371-ese váltja majd. Az ehhez hasonló távolsági vonatok végállomása ugyan a Hauptbahnhof tief, de érkező vonat esetén a vonat utasok nélkül továbbközlekedik valamelyik külvárosi állomásra. Induló vonat esetén pedig szintén ezen állomások valamelyikén történik a vonat összeállítása, majd az összeállított vonat utasok nélkül érkezik a főpályaudvarra.

Tovább

Depot für Kommunalverkehr

A Depot für Kommunalverkehr a berlini Deutsches Technikmuseum része, ez az a csarnok rejti a tömegközlekedési szekció kincseit.  A hely sajnos csak időszakosan látogatható, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szeptemberi hétvégéken megnyitják  nyilvánosság előtt.

A csarnok bejáratánál ez az 1964-es évjáratú Büssing busz fogadta az érdeklődőket. A Büssing AG 1903 és 1971 között létezett önálló vállalatként, fő profilja a buszok és teherautók gyártása volt. A gyárat 1971-ben az MAN vásárolta fel.

Tovább

A berlini S-Bahn

A mai téma a berlini tömegközlekedés legfontosabb eleme, az S-Bahn lesz. A berlini S-Bahn mindenképpen egy érdekes jelenség: az üzem egyértelműen a vasúthoz köthető, de lényegében egy izmosabb kivitelű metróról van szó. Az S-Bahn pár kivételtől eltekintve (ilyet fogunk látni az alábbi videóban is) külön vágányokat használ, ezáltal a nagyvasúttól többnyire teljesen elszeparált üzem. Az S-Bahn (egyik) érdekessége, hogy a vonatok harmadik sínről kapják az áramot, ilyen Németországban mindössze két helyen létezik: Berlinben és Hamburgban.

Az utóbbi években a berlini S-Bahn szinte kizárólag a különböző problémák miatt került a hírekbe, sajnos túlzottan gyakran. Az S-Bahn körüli gondok megszűnéséről még szó sincs, de most már  valamelyest normalizálódott a helyzet, így egy többnyire működő üzemet sikerült megismerni.

Berlin-környéki villamosok: Woltersdorf

A woltersdorfi üzem alighanem a legérdekesebb a Berlintől keletre elhelyezkedő három villamosüzem közül. A vonal egyediségét leginkább a rajta közlekedő öreg Gotha kocsiknak köszönheti, az ilyen kocsik többsége ma már legfeljebb nosztalgiajárműkét (vagy esetleg munkakocsiként létezik), nincs már túl sok üzem, ahol ilyen villamosokkal bonyolítják le a napi forgalmat.

A villamosvonal a rahnsdorfi S-Bahn állomást köti össze Woltersdorffal. Az egyvágányú vonal először egy erdőn vág keresztül,  majd Woltersdorf utcáin halad tovább. A villamos mellet természetesen a várost is érdemes szemügyre venni. Woltersdorf egy igazi “ékszeres doboz”, az ember nem is gondolná, hogy ez Európa egyik legfontosabb központjának közvetlen környezete lenne. Ami még a villamosok szempontjából is érdekes, hogy tudtommal Woltersdorf a legkisebb település Németországban, aki saját villamosvonallal rendelkezik.

A woltersdorfi villamos szintén része a berlini tarifainúnak, a viszonylatszáma 87-es. Van egyébként egy sűrítő járat is, amely csak a kocsiszín és Rrahnsdorf között jár, ezt E jelzéssel illetik.

Mivel ugyanezen a napon néztük meg Sschöneichet és Strausberget is, már korán reggel az S-Bahn-on ültünk, hogy kellően hamar kiérjünk az első célpontunkhoz, a woltersdorfi villamoshoz. Ez a belső végállomás (Rahnsdorf), a 2 tengelyes Gotha kocsi nemsokára indul, de egy fotó azért még belefért felszállás előtt… A vonalon alapesetben szóló kocsik közlekednek, de szükség esetén a motorkocsikhoz egy pótkocsit kapcsolnak. A motorkocsi ilyenkor a végállomásokon lévő kitérőkben járja körül a pótkocsit. Az én generációm ilyet már többnyire csak archív képeken láthat…

Tovább

Berlin környéki villamosok: Schöneiche

Strausberg után a következő üzem a schöneichei villamos lesz. Strausberg-hez hasonlóan ez is egy egyvonalas “hálózat”, a schöneichei villamosüzemhez a 88-as villamos tartozik. A 14,1 km hosszú vonal Berlinből indul a  Friedrichshagen S-Bahn megálló mellől, majd Schöneichen áthaladva éri el Rüdersdorfot, ahol a külső végállomás található. A pálya 1000mm-es nyomtávolságú.

A forgalmat kétféle típussal bonyolítják le, a vonalon egyrészt ezek a ’90-es évek elején Heidelbergből vásárolt GT6-osok, másrészt pedig cottbusi eredetű KTNF6-osok járnak. A fotó Schöneiche városban készült, a vonalhoz tartozó kocsiszín előtt.

Tovább