Berlin kisprofilú metróvonalai már szerepeltek itt többször is, de a széles hálózatról eddig nem sok szó volt az oldalon. Most ezt pótolandó, összeszedtem egy oldalnyi képet a hálózat ezen szegmenséről is.

A széles hálózatról általánosságban annyit, hogy az 1920-as évektől kezdődően adták át a különböző szakaszait. Ekkorra már fejlődtek annyit a különböző mélyépítési technológiák, hogy a korábbi (a századforduló környékétől kezdődően épített) metróvonalak alagútjainál és állomásainál már nagyobb belső tereket is létre tudtak hozni. Ennek megfelelően szakítottak az addigi szabványokkal, és a metróról alkotott elképzelésekhez jobban passzoló 2,65m széles járművekre tervezett vonalakat kezdtek el építeni (a korábbi 2,30m helyett). Ezzel persze felvállalták azt, hogy a város alatt két különálló metróhálózat működik. Hogy teljes legyen az inkompatibilitás, két további paraméter is változott: egyrészt a keskeny vonalak felső-tapintású áramszedősínje helyett itt már alsó-tapintásút alkalmaztak. Másrészt pedig a keskeny vonalaknál  annak idején úgy alakították ki az áramellátást, hogy az áramszedő sín legyen a pozitív pólus, és a két további sín a negatív. A széles metróvonalaknál a polaritás fordított.

Kezdésnek pár kép a teljes egészében az egykori Kelet-Berlin alatt futó U5-ös vonalról. Ez itt a vonal Lichtenberg nevű állomása, egy F76-os vonattal. A széles vonalakon az újabb H vonatok (róluk is mindjárt lesz szó) mellett az F sorozat különböző verziói járnak. Az első F kocsikat 1974-ben gyártották F74 néven, az utolsókat pedig már a ’90-es évek elején, F92 típusjellel. Az évek során a műszaki tartalom sokat változott, a szervós menetvezérlést felváltották az inverteres háromfázisú hajtások. Ezenkívül az újabb járműveket a tolóajtók helyett már lengőajtókkal látták el, és a külső kinézet is változott egy kicsit.

Tovább