Tagvillamos

Varsói villamosok

A lengyel fővárosba tavaly tavasszal jutottam el, és ahogy lenni szokott, a helyi közlekedés fotózása nem maradt ki a programból. A vasúti alagútról már írtam korábban, most pedig megnézzük a villamosokkal kapcsolatos képeket.

A lengyel villamosüzemek (egyelőre) kötelező kelléke, a Konstal 105N (és különböző altípusai) természetesen innen sem hiányozhat.  A sziléziai villamosüzem kapcsán írtam már a Tatra T1-es “erőteljes tanulmányozása” után megszületett lengyel villamosokról, amely típuscsaládhoz a 105N is tartozik.

Az eredeti “Konstal életérzés” abból a szempontból már nem teljes, hogy a villamosokban nem a klasszikus műanyag ülések és gumipadló van. Továbbá az ajtók záródáskor már nem elemi erővel csapódnak össze, nincs beragadó, majd “kirobbanó” rozsdás tetőablak, stb… Persze ehhez illeszkedve a pályának is olyan állapotban “kell” lennie, amin csak azért van engedélyezve a forgalom, mert különben nem lenne mivel járni… Itt, Varsóban szerencsére mindez nincs: a járművek és pálya is elég korrekt állapotban van.

Tovább

Most – Litvínov

Azon talán már nem lepődik meg a T. olvasó, hogy ezúttal is Csehország lesz a téma. A mai bejegyzésben “ellátogatunk” az Észak-csehországi iparvárosba, Mostba. A környéken főleg a szénbányászat jelentős, a mai napig több külszíni művelésű szénbánya üzemel itt. Ezentúl Most és a vele szomszédos Litvínov között egy óriási olajipari gyár található. A két iparág együttes jelenléte vezethetett oda a második világháborúban, hogy a Németek itt építettek fel egy olyan üzemet, ahol a  szénből előállított üzemanyag (lásd még: “műbenzin”) gyártásával foglalkoztak. Akkoriban mondjuk pont Brüx-nek nevezték ezt a várost, ami a német Brücke, azaz híd szóból származik. A város cseh neve is ezt jelenti magyarul.

Most és a vele szomszédos Litvínov között 1901 óta jár villamos. Akkor még méteres nyomtávolságú, egyvágányú pálya épült ki, ezen közlekedtek a Grazban gyártott kocsik a két város között. Jobban mondva akkor még egy sor falun keresztül, amelyek azóta beolvadtak a címben szereplő két város valamelyikébe. A jelenlegi hálózat egy nagy, aszimmetrikus szárú T-betűre hasonlít. A vízszintes rész bal vége Litvínov, a jobb vége a mosti vasútállomás. A függőleges rész pedig Most belvárosán vezet keresztül.

Nem meglepő, hogy ezen a helyen is a kötelező cseh gömbölyű Tátrákkal találkozik az ember, miután leszállt a vonatról. Az oldalon főleg a városi szakaszokról fogok képeket mutatni, de a körülbelül 18 kilométeres “hálózat” elég nagy részére a fenti látvány jellemző. Nem véletlenül emlegetik az itteni villamost “városközi gyorsvillamos” néven is.

Mivel a Tatra villamosokért továbbra is rajongok, nyilván nem mulaszthatom el leírni, hogy a képen levő kocsi egy T3M.3. Az akcelerátort ennél a felújításnál TV14-es teljesítményelektronika váltotta. Ez a berendezés a maga korában (és környezetében) abból a szempontból előremutató volt, hogy a korábbi tirisztoros szaggatókkal ellentétben már tranzisztorok segítségével állítja elő az aktuális sebességhez szükséges szaggatott egyenáramot. Erre utal a “.3” a típusjelben, a sima T3M egy sokkal régebbi konstrukció, tirisztoros szaggatóval.

Tovább

Nosztalgiajárat, részben alacsonypadlós villamosokkal

A cseh fővárosban néhány éve indult el a 23-as villamos, kifejezetten azzal a céllal, hogy legyen egy olyan vonal, ahol forgalomban lehet látni a városra évtizedek óta jellemző klasszikus, táblás T3-as villamosokat (a napi forgalomba már csak felújított kocsik kellenek). Vágányfelújítás miatt le kellett zárni a belvárosi hálózat egy rövid de kulcsfontosságú részét, ami miatt a 23-as nosztalgiajárat is komolyabb szerepet kapott: a vonal végállomásait kitolták a külvárosokba, és mindenféle más kocsival sűrítették a követést.

Egy még nem nosztalgia T3-as: az ideiglenes északi végállomás, Kobylisy alatt pár megállóval (Vychovatelna) ereszkedik le a lejtőn egy T3R.P.

Tovább

Prága: a tavaszból a télbe

Nem, nem költöztem ki a cseh fővárosba. De a változatosság kedvéért megint innen lesznek képek… Az előzőekben már említettem, hogy  március 15-én, a hosszúhétvégén Prágában jártam. Itt a többi fotó, ami akkor készült:

Az első vonat Pestről nem sokkal 12 után ér a prágai hlavní nádraží-ra (főpályaudvar), innen néhány perces sétával el is érhetjük a belvárost. Ráadásul egy olyan helyen, ahol villamosok is járnak (Jindřišská). A Skoda 15T-ből a második széria 2015-ben mutatkozott be, azóta készült belőle annyi, hogy most már mindenhol lehet vele találkozni a városban.

Tovább

A Kirnitzschtalbahn

Az Elba völgye már az első alkalommal megfogott, amikor 2012-ben Prágát érintve Berlinbe utazva láttam a vonatból. A közelmúltban Prágából utaztam fel Bad Schandau-ba, ahol a Szász Svájc gyönyörű hegyei között némi kötöttpálya is megtalálható.

A címben említett Kirnitzschtalbahn egy erdei villamosvonal, amely Bad Schandau-ból szállítja a turistákat a Lichtenhainer vízesésig (Lichtenhainer Wasserfall). A jelenleg kicsit rövidebb, mint 8km hosszú, méteres nyomtávolságú vonalat pont 120 éve, 1898-ban nyitották meg.

Az elmúlt 120 évben történt egy s más a kisvasútnak is beillő villamosvonallal: a kocsiszín teljes leégésétől kezdve, a leromlott pálya miatti komolyabb sikláson át, a megáradt Elba által elmosott pályáig. Nem beszélve az átélt két világháborúról és az egyéb zűrös időszakokról. A ’60-es évek végén a városi rész utolsó néhány száz méterét felhagyták, akkor került a végállomás a mostani helyére. A ’80-as években pedig egy siklás után tervbe volt véve a teljes megszüntetés,  de a helyiek tiltakozása miatt végül letettek erről. Ekkor viszont már nem várhatott tovább a teljes felújítás, amelyet meg is ejtettek a ’80-as évek második felében.

A Kirnitzschtalbahn  vonatai tehát azóta is fel-le ingáznak Bad Schandau Kurpark és a Lichtenhainer Wasserfall között. A követés a nyári menetrendben 30 perces, az út 25 percig tart.

Egy háromkocsis Gotha szerelvény teker felfelé Bad Schandau külvárosában. Woltersdorf után ez a következő hely, ahol még menetrend szerinti forgalomban találkoztam ezekkel a régi kéttengelyesekkel. A harmadik hely Németországban, ahol még közlekednek ilyen Gotha kocsik, Naumburg.

Tovább

A piros Tatra villamosok nyomában: Prága és Brno

Még mindig vannak eddig nem publikált képeim 2015 nyaráról (amikor úgy hozta az élet, hogy többször is eljutottam Csehországba), így továbbra is a piros-fehér villamosok lesznek terítéken.

Az oldal első része Prágáról fog szólni, ahol ezúttal a Palmovkánál kezdem a képek felsorakoztatását. Azon túl, hogy a csomópontban minden irányból mindenhova van vágánykapcsolat, a belváros felé induló villamosvonal teljesen párhuzamos a “B” metróval. Viszont a metrónak jó hosszú állomásközei vannak, a kisebb megállók csak villamossal vannak ellátva. Ja, és akkor arról még nem is írtam, hogy az egyik szomszédos utcában van egy vágány, ami két innen induló vonalat köt össze. Ha úgy hozza a szükség, akkor ezen keresztül lehet itt fordítani is. Szerencsére az utóbbi években nálunk is alapjaiban változtak az elképzelések, de nem volt még olyan régen, amikor ez a csomópont az értelmetlen és pazarló ötletek gyűjtőhelye lett volna… A “túlzó pazarlásért” cserébe lehet közlekedni a felszínen, anélkül, hogy minden nagyobb csomópontban átszállásra kényszerítenék az utast. És emellett a metró sem 30-40-el csordogál az egymásból látható állomások között.

Tovább

Volt egyszer egy villamosfelvonulás Prágában

Továbbra is a pár évvel korábbi képeimből mutatok, az előző prágai oldalhoz hasonlóan ezúttal is 2015-be megyünk vissza, hogy megnézzünk pár képet a Prágai közlekedés 140-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepsségekről. E kapcsán volt nyílt nap több telephelyen is, ezekről itt és itt írtam még akkoriban.  Viszont voltak más programok is, amik az alábbiakban következnek:

A történet úgy kezdődött, hogy szombat hajnalban leszálltam az akkor még Berlinig közlekedő Metropolról Prágában. Az ismerőseim már egy nappal korábban kiutaztak, velük találkoztam kint később. Addig viszont el kellett tölteni valahogy az időt, amibe egy ilyen kép is belefért.

Tovább