KategóriaKülföld

Varsói villamosok

A lengyel fővárosba tavaly tavasszal jutottam el, és ahogy lenni szokott, a helyi közlekedés fotózása nem maradt ki a programból. A vasúti alagútról már írtam korábban, most pedig megnézzük a villamosokkal kapcsolatos képeket.

A lengyel villamosüzemek (egyelőre) kötelező kelléke, a Konstal 105N (és különböző altípusai) természetesen innen sem hiányozhat.  A sziléziai villamosüzem kapcsán írtam már a Tatra T1-es “erőteljes tanulmányozása” után megszületett lengyel villamosokról, amely típuscsaládhoz a 105N is tartozik.

Az eredeti “Konstal életérzés” abból a szempontból már nem teljes, hogy a villamosokban nem a klasszikus műanyag ülések és gumipadló van. Továbbá az ajtók záródáskor már nem elemi erővel csapódnak össze, nincs beragadó, majd “kirobbanó” rozsdás tetőablak, stb… Persze ehhez illeszkedve a pályának is olyan állapotban “kell” lennie, amin csak azért van engedélyezve a forgalom, mert különben nem lenne mivel járni… Itt, Varsóban szerencsére mindez nincs: a járművek és pálya is elég korrekt állapotban van.

Tovább

A varsói Stammstrecke

A közelmúltban eltöltöttem néhány napot a lengyel fővárosban, és -ahogy az lenni szokott- nem kerülték el a figyelmemet a közlekedési eszközök sem. Ez alkalommal a Varsó belvárosát átszelő vasútvonalról készült képeimből készítettem egy oldalt.

Érkezés a földalatti Warszawa Centralna állomásra a Budapestet Varsóval összekötő Báthory EC-vel. A lengyel EP09-es a cseh-lengyel határvárostól, Bohumín-tól hozza Varsóig a vonatot.

 

A városközpont alatt átvezető alagút történetét talán valahol az 1800-as évek végén lehet kezdeni. Ekkor merült fel először egy olyan vasútvonal ötlete, amely a város nyugati felén fekvő Bécsi pályaudvart (Dworzec Wiedeński) köti össze a terespoli vasútvonal végállomásával, ami a város keleti részén volt. A lengyel történelem ezekben az időkben ugyebár túlzottan is eseménydús volt, az építkezés csak  a lengyel függetlenség kikiáltása után indulhatott el. Ennek első elemeként lebontották a Bécsi pályaudvart, hogy megépíthessék a városközpont alatti, valamivel több, mint 1km hosszú alagutat. Ehhez az alagúthoz kapcsolódott keletről egy töltéseken és viaduktokon vezetett szakasz, majd pedig egy új híd a Visztula fölött. A nyugati oldalon pedig egy új vasútállomás épült nyolc átmenő vágánnyal, és további csonkavágányokkal. A vágányok fölé egy monumentális, reprezentatív épületet terveztek felhúzni. Ez utóbbi csak részben készült el, ugyanis időközben kitört a második világháború… A történet folytatása előtt egy gondolat erejéig még visszakanyarodok az időben: az alagutat 1933-ban adták át, de felsővezeték csak 1936-ban került a vágányok fölé.

Tovább

Most – Litvínov

Azon talán már nem lepődik meg a T. olvasó, hogy ezúttal is Csehország lesz a téma. A mai bejegyzésben “ellátogatunk” az Észak-csehországi iparvárosba, Mostba. A környéken főleg a szénbányászat jelentős, a mai napig több külszíni művelésű szénbánya üzemel itt. Ezentúl Most és a vele szomszédos Litvínov között egy óriási olajipari gyár található. A két iparág együttes jelenléte vezethetett oda a második világháborúban, hogy a Németek itt építettek fel egy olyan üzemet, ahol a  szénből előállított üzemanyag (lásd még: “műbenzin”) gyártásával foglalkoztak. Akkoriban mondjuk pont Brüx-nek nevezték ezt a várost, ami a német Brücke, azaz híd szóból származik. A város cseh neve is ezt jelenti magyarul.

Most és a vele szomszédos Litvínov között 1901 óta jár villamos. Akkor még méteres nyomtávolságú, egyvágányú pálya épült ki, ezen közlekedtek a Grazban gyártott kocsik a két város között. Jobban mondva akkor még egy sor falun keresztül, amelyek azóta beolvadtak a címben szereplő két város valamelyikébe. A jelenlegi hálózat egy nagy, aszimmetrikus szárú T-betűre hasonlít. A vízszintes rész bal vége Litvínov, a jobb vége a mosti vasútállomás. A függőleges rész pedig Most belvárosán vezet keresztül.

Nem meglepő, hogy ezen a helyen is a kötelező cseh gömbölyű Tátrákkal találkozik az ember, miután leszállt a vonatról. Az oldalon főleg a városi szakaszokról fogok képeket mutatni, de a körülbelül 18 kilométeres “hálózat” elég nagy részére a fenti látvány jellemző. Nem véletlenül emlegetik az itteni villamost “városközi gyorsvillamos” néven is.

Mivel a Tatra villamosokért továbbra is rajongok, nyilván nem mulaszthatom el leírni, hogy a képen levő kocsi egy T3M.3. Az akcelerátort ennél a felújításnál TV14-es teljesítményelektronika váltotta. Ez a berendezés a maga korában (és környezetében) abból a szempontból előremutató volt, hogy a korábbi tirisztoros szaggatókkal ellentétben már tranzisztorok segítségével állítja elő az aktuális sebességhez szükséges szaggatott egyenáramot. Erre utal a “.3” a típusjelben, a sima T3M egy sokkal régebbi konstrukció, tirisztoros szaggatóval.

Tovább

Nosztalgiajárat, részben alacsonypadlós villamosokkal

A cseh fővárosban néhány éve indult el a 23-as villamos, kifejezetten azzal a céllal, hogy legyen egy olyan vonal, ahol forgalomban lehet látni a városra évtizedek óta jellemző klasszikus, táblás T3-as villamosokat (a napi forgalomba már csak felújított kocsik kellenek). Vágányfelújítás miatt le kellett zárni a belvárosi hálózat egy rövid de kulcsfontosságú részét, ami miatt a 23-as nosztalgiajárat is komolyabb szerepet kapott: a vonal végállomásait kitolták a külvárosokba, és mindenféle más kocsival sűrítették a követést.

Egy még nem nosztalgia T3-as: az ideiglenes északi végállomás, Kobylisy alatt pár megállóval (Vychovatelna) ereszkedik le a lejtőn egy T3R.P.

Tovább

Prága: a tavaszból a télbe

Nem, nem költöztem ki a cseh fővárosba. De a változatosság kedvéért megint innen lesznek képek… Az előzőekben már említettem, hogy  március 15-én, a hosszúhétvégén Prágában jártam. Itt a többi fotó, ami akkor készült:

Az első vonat Pestről nem sokkal 12 után ér a prágai hlavní nádraží-ra (főpályaudvar), innen néhány perces sétával el is érhetjük a belvárost. Ráadásul egy olyan helyen, ahol villamosok is járnak (Jindřišská). A Skoda 15T-ből a második széria 2015-ben mutatkozott be, azóta készült belőle annyi, hogy most már mindenhol lehet vele találkozni a városban.

Tovább

ČD pillanatok

Az év első felében kétszer is elutaztam a cseh fővárosba. Ilyenkor a közlekedés iránt érdeklődő ember óhatatlanul lő pár képet, ha megfordul valamelyik vasútállomáson odakint. Arról az esetről nem beszélve, amikor az ember kifejezetten azért megy a vasútállomásra, hogy fotókat készítsen, ugyebár… :)

Ilyen “búvárlámpás” csehszlovák motorvonatot már régóta szerettem volna fotózni, ezt most júniusban sikerült is megejteni. A vonat a főpályaudvarról érkezik Praha-Vysočany állomásra, innen vág majd neki a kiágazó mellékvonalnak. Jó, ez igazából már nem a klasszikus “búvárlámpás”, hanem annak az utódtípusa, ami némileg visszafogottabb formatervezésű. És abból is a felújított változat. Ennek ellenére a formavilág azért azt hiszem tetszetős, de mindenképpen kellően egyedi.

Tovább

A Kirnitzschtalbahn

Az Elba völgye már az első alkalommal megfogott, amikor 2012-ben Prágát érintve Berlinbe utazva láttam a vonatból. A közelmúltban Prágából utaztam fel Bad Schandau-ba, ahol a Szász Svájc gyönyörű hegyei között némi kötöttpálya is megtalálható.

A címben említett Kirnitzschtalbahn egy erdei villamosvonal, amely Bad Schandau-ból szállítja a turistákat a Lichtenhainer vízesésig (Lichtenhainer Wasserfall). A jelenleg kicsit rövidebb, mint 8km hosszú, méteres nyomtávolságú vonalat pont 120 éve, 1898-ban nyitották meg.

Az elmúlt 120 évben történt egy s más a kisvasútnak is beillő villamosvonallal: a kocsiszín teljes leégésétől kezdve, a leromlott pálya miatti komolyabb sikláson át, a megáradt Elba által elmosott pályáig. Nem beszélve az átélt két világháborúról és az egyéb zűrös időszakokról. A ’60-es évek végén a városi rész utolsó néhány száz méterét felhagyták, akkor került a végállomás a mostani helyére. A ’80-as években pedig egy siklás után tervbe volt véve a teljes megszüntetés,  de a helyiek tiltakozása miatt végül letettek erről. Ekkor viszont már nem várhatott tovább a teljes felújítás, amelyet meg is ejtettek a ’80-as évek második felében.

A Kirnitzschtalbahn  vonatai tehát azóta is fel-le ingáznak Bad Schandau Kurpark és a Lichtenhainer Wasserfall között. A követés a nyári menetrendben 30 perces, az út 25 percig tart.

Egy háromkocsis Gotha szerelvény teker felfelé Bad Schandau külvárosában. Woltersdorf után ez a következő hely, ahol még menetrend szerinti forgalomban találkoztam ezekkel a régi kéttengelyesekkel. A harmadik hely Németországban, ahol még közlekednek ilyen Gotha kocsik, Naumburg.

Tovább