Az előző bejegyzésben  a drezdai buszos évforduló volt a téma, most nézzük meg a város kötöttpályás közlekedési eszközeit, azaz a villamosokat és a vasutat!

A városba való megérkezést követően az első képek a főpályaudvaron készültek. A cseh vasút 371-eseinek alapvető feladata nemzetközi vonatok továbbítása Prága és Drezda között, így teljesen természetes a jelenlétük a drezdai főpályaudvaron.

Egy távolsági vonat a csarnokban. Vezérlőkocsival. Gondolom nem túl meglepő, hogy ezek a vezérlők is az itteni egységes ingavonati rendszert tartalmazzák, így viszonylag széles azoknak a mozdonyoknak a palettája, amelyekkel képes együttműködni.

A drezdai főpályaudvar csarnoka három részre tagolódik: a két szélső részben futó vágányok átmenő vágányok, a középső szekcióban pedig csonkvágányok találhatók.

Szóló Desiro, mint Zittau-ba közlekedő Regional Express.

Az 1435mm-ről némileg szélesebb nyomtávra váltva: NGT8DD Postplatz-on. Szabad szemmel nézve nem tűnik fel, de az itteni villamoshálózat a megszokott 1435mm-nél egy egész picit szélesebb, 1450mm-es nyomtávolságú.

MAN kanyarodik ki megállóból. A Postplatz az egyik legfontosabb átszállóközpont a városban. Ehhez megfelelően nem csak a megállók, hanem kis túlzással a komplett tér fölé tetőt emeltek.

A kettővel ezelőtt látott NGT8-as  “kistestvére”, az NGT6-os (hivatalos nevén: NGT6DD). Mindkét típus az ezredforduló környékről származik: az NGT6-osokat ’95 és 98′ között, az NGT8-asokat pedig 2001 és 2002 között gyártották Bautzen-ben.

A buszos események (lásd az oldal elejét) helyszínére persze stílszerűen vonattal kellett kimenni :) Ez a Prága fele vezető vasútvonal egyik külvárosi megállója (Strehlen), a drezdai S-Bahn-ra jellemző emeletes ingával.

Vissza a villamosokhoz: oktatójáratként közlekedő NGT D8DD a Pirnaischer Platz-on. Az eddig látott típusok esetében kéttengelyes egységek és az ezek közé befüggesztett egységek váltották egymást, itt két négytengelyes egység közé van befüggesztve egy középrész.

Az NGT6-ból készült kétirányú változat is. Nem rossz ez a beállítás, de egy T4-es Großzug azért jobban festene itt :) Hétvége lévén persze esélyünk sem volt  ilyet fotózni. Munkanapokon van még kint Tatra is, de (sajnos) már nincs túl sok belőlük.

Még mindig a Pirnaischer Platz: NGT6-os érkezik a térre.

Az NGT D8DD-nek is van hosszú változata, NGT D12DD néven. A felépítés ugyanaz, mint a rövid verzió esetében, csak ez esetben három négytengelyes részből és két befüggesztett egységből áll a jármű.

Egyoldai NGT6-os a fentebb már látott füvesített pályán.

A nosztalgianap “ráhordójárata” is itt fordult, az erre az alkalomra indított 100-as járaton természetesen a város legújabb MAN buszai pörögtek. Ez a csomópont is egy érdekes megoldás: első ránézésre egy nagy körforgalomnak tűnik, de valójában sok kis kereszteződés együttese, amelyen megfelelő útvonalat választva el lehet jutni mindenhonnan mindenhova.

Ismét a főpályaudvaron: a helyi közlekedési szövetség (VVO – Verkehrsverbund Oberelbe) reklámját viselő Desiro az egyik csonkavágányon.

Ilyen mozdony fotózása nélkül nem szívesen mentünk volna haza. A DB143-as sorozat, alias “Síntrabi” az NDK terméke, a ’80-as évek közepétől ’91-ig bezárólag több, mint 600 darabot gyártottak a Henningsdorf-i gyárban. Ami a műszaki tartalmat illeti: ezekbe  a gépekbe már nem fokozatkapcsoló került, hanem egy tirisztoros teljesítményelektronika szabályozza a motorokra jutó feszültséget. Az újraegyesülés után természetesen megtartották az akkor még fiatal járműveket, a 143-as sorozat így eljutott a volt nyugati területek vasútjára is.

A Talent 2-esek egy ideje már Drezda környékén is megjelentek. Ez a példány rövidesen Lipcsébe fog indulni, mint Regional Express.

Vissza a villamosokhoz: a Leutewitz nevű végállomás egy dombon helyezkedik el, amire egy egyvágányú pályán kapaszkodnak fel a villamosok.

Ugyanez közelebbről. A Berlin-környéki villamosüzemeken látottakhoz hasonlóan az autósokat mindössze egy tábla figyelmezteti, hogy számítaniuk kell a szemből érkező villamosra, amit az előző képen látottak szerint  az út baloldalára áttérve kerülnek ki.

Egy másik emelkedő, nem messze az előbb látott helytől.

A következő közlekedési illetőségű célunk Dresden-Mitte vasútállomás volt.

Ezen a környéken még sok helyen üzemelnek a pörgős táblák.

Ez az S-Bahn egészen a cseh határnál fekvő Schöna-ig fog menni.

Időközben kezdett sötétedni, az úgynevezett kék órában is kellett lőni egy emeletes ingát ezen az állomáson…

Ez pedig már a főpályaudvar, természetesen mi mással, mint Síntrabival.

De a másik oldalon egy  érdekesebb vonat várakozott: egy élményvonat, amely végén az egykori DR egykori V180-asa dübörgött. Ezeket a dízel hidraulikus gépeket 1960-tól kezdődően egészen ’70-ig gyártotta a VEB Lokomotivbau Karl Marx Babelsberg a Kelet-Német vasút számára. A típusjel először DR 118-ra, majd az újraegyesülés után DB 228-as változott. A DB-nél ’95-re selejtezték az összes gépet, a különböző magánvasutaknál a mai napig léteznek üzemelő példányok. És persze vannak nosztalgiajárművek is, lásd a mellékelt ábrát.

Nem túl sokára megérkezett a Berlin és Budapest között közlekedő Metropol Euronight is. Berlintől idáig ez a 101-ese hozta, innen…

… pedig ez a cseh 371-es fogja majd Prágáig vinni. Ez utóbbit nem csak mi, hanem a cseh gép vezetője is megörökítette :). A Metropolnak létezik egyébként egy Bécs és Lengyelország között közlekedő párja is, amellyel Břeclav-ban találkozik. A Budapestről érkező vonatrészből néhány kocsit átsoroznak a Bécsből érkező, (Lengyelország felé közlekedő) vonatba, de ennek a másik vonatnak is vannak Bécs és Berlin között közlekedő kocsijai, amelyekett  Břeclav-tól a Metropol továbbít. Ellenkező irányba is eljátsszák ugyanezt a cserét Břeclav-ban, így a Budapest – Bécs – Berlin – Varsó négyszögben biztosít közvetlen eljutási lehetőségeket ez a vonat.

Egy 114-es a Metropol MÁV-os kocsijai mellett.

A főpályaudvar a belváros közvetlen szomszédságában fekszik, a peronokról nem csak a vonatokat, hanem a városmag épületeit is jól lehet fotózni.

Ismét a Postplatz.

Az ellenkező irányú peron. Itt (főleg este) működik az, amit a hazai vasútnál menetrendi póknak neveznek: azaz a különböző járatok nagyjából egyszerre érkeznek ide és csak egymás bevárása után indulnak tovább. Ezzel minden irányból miden irányba biztosított az átszállási lehetőség.

A szomszédos Altmarkt megálló ajtótlan…

… és ajtós oldalról.

A következő nap Mitte-n kezdődött, egy cseh szerelvényt továbbító 120-assal.

Ez pedig már az Elba túlsó partján fekvő Neustadt.

A drezdai S-Bahn emeletes ingáit nem csak Síntrabival, hanem Taurusokkal is tolják. Illetve jelen esetben pont húzzák.

Ez viszont egy Síntrabis inga. A mellette levő vágányon pedig már áll a kijárat a következő fotótémának, …

ennek a három szekciós Talent 2-nek.

Az NDS-s időket idéző állomásnévtábla a csarnokban.

NGT D12DD a Neustadt-i állomás előtt.

Füvesített pálya ugyanilyen villamossal a Carolaplatz közelében.

A következő célpont szintén egy egyvágányú szakaszokat (is) tartalmazó vonal volt: a Weixdrof-ba kivezető 7-es. Érdekes, hogy itt két váltó beépítése helyett az egyvágányú szakaszon fonódott vágányokat építettek ki.

A Königsbrücker Landstraße-n vezető rész különösen hangulatos. Még akkor is, ha Tatra helyett csak NGT jön…

Egy szóló Solaris ugyanitt.

Ez pedig már a búcsúkép: a főpályaudvar vasárnap este, nem sokkal a Metropol érkezése előtt.