Továbbra is a pár évvel korábbi képeimből mutatok, az előző prágai oldalhoz hasonlóan ezúttal is 2015-be megyünk vissza, hogy megnézzünk pár képet a Prágai közlekedés 140-ik évfordulója alkalmából rendezett ünnepsségekről. E kapcsán volt nyílt nap több telephelyen is, ezekről itt és itt írtam még akkoriban.  Viszont voltak más programok is, amik az alábbiakban következnek:

A történet úgy kezdődött, hogy szombat hajnalban leszálltam az akkor még Berlinig közlekedő Metropolról Prágában. Az ismerőseim már egy nappal korábban kiutaztak, velük találkoztam kint később. Addig viszont el kellett tölteni valahogy az időt, amibe egy ilyen kép is belefért.

Az utasforgalomnak nem megnyitott Vyšehrad vasútállomás vágányai mellett teker a prágai villamoshálózat elmaradhatatlan kelléke, a T3-as. Egészen pontosan annak a vázcserés felújításon átesett verziója, a T3R.P.

A Smíchov vasútállomásnál levő hurok,  amiben ezúttal vágányzár miatt ide terelt 9-es fordult.

Egy másik ilyen táblás T3SUCS vág át a belvároson. Ha lehet hinni a villamosokat pályaszám szerint regisztráló oldalaknak, akkor ez a kocsi azóta már Kijevben van.

Az említett évforduló kapcsán a vasút is tartott egy viszonylag nagyszabású kiállítást Braník vasútállomáson.  Az M131-es motorvonat sokaknak ismerős lehet a különböző vasúti nosztalgiamenetekről és kiállításokról. A motorkocsik üzemszerű forgalomban a ’80-as évek közepéig voltak, a gyártásuk pedig 1948 és ’56 közé tehető.

Ez pedig az egyik piros-fehér-kék fényezésű Bardotka. A ’60-as években gyártott gépeket a közelmúltban vonta ki az államvasút, a megmaradt példányokkal már csak az ilyesmi eseményeken lehet találkozni. A fenti gép amúgy a korszerűsített verzióhoz tartozik, ami a ’90-es években jelent meg. A felújítás  fő eleme a villamos vonatfűtés beépítése volt.

Ilyen gép viszont nem túl gyakran jár erre:  a 3kV egyenáramról működő 111-es sorozat, becenevén vasaló.

A legtöbb mozdonyt belülről is meg lehetett névi, ez itt az előbb láttott Bardotka vezetőállása.

Otthonról ismerős berendezés. Az itteni nemzeti vonatbefolyásolás (LS) alapjaiban ugyanúgy működik, mint otthon: a pálya egyes szakaszaiba a vonat haladási irányával ellentétes irányból modulált jelet táplálnak, amit a jármű első forgóváza előtt elhelyezett antenna vesz. A következő jelző állásának megfelelően különböző frekvenciájú jelek érkeznek a pályán keresztül, ennek függvényében kapcsolja fel a rendszer a fent látható vezetőállás-jelző különböző fényeit. Ezek az alapelvek, a konkrét megvalósításban azért már van különbség a két rendszer között, ezért nem is kompatibilisek egymással.

Ebben a rendszerben a jelzőkhöz négyféle állapot (frekvencia) tartozik: sebességcsökkentés nélküli szabad esetén a zöld fény világít, megállj állás esetén a vörös piros, csökkentett sebesség esetén pedig a sárga fény fekete ponttal. A negyedik állapot az, amikor a következő jelzőn nincs sebességcsökkentés, de megállj, vagy csökkentett sebességre jelez elő. Ilyenkor egy teli sárga világít a vezetőállás-jelzőn. Ez utóbbi például nem létezik a magyar EVM-120-ban.

A Bardotka még egyszer, mögötte pedig két villanygép.

A Bardotka mögötti 150-es vezetőállása. Ez a sorozat a ’70-es évek második felében jelent meg, a hajtása egyenáramú motorokra és az ezeket szabályzó ellenállásokra alapul.

Ez pedig a kettővel feljebbi képen hátul levő 141-es vezállása. Abban a székben azért nem biztos, hogy olyan nagyon kényelmes lehet egy hosszabb út…

A kiállított járművek sorát ez a 742-es zárta.

A vasútállomáshoz tartozó villamosvégállomás (Nádraží Braník), jobbra fent a háttérben az a díszes épület a  Braník sörfőzde épülete.  A vasbeton perontető  már kevésbé dekoratív, de még mindig többet ér, mint némelyik üveg esőbeálló. Ja, meg van egy másodlagos funkciója is: éppen ottjártunkkor szedtek le a rendőrök pár gördeszkást a tetejéről… :)

A Palackého most KT8-assal a késő délutáni napfényben.

Ugyanez a beállítás nyilván T3-assal is el lett lőve…

A következő nap reggelén volt a címben szereplő felvonulás. A résztvevő járművek a Národní divadlonál kezdtek felsorakozni.

Az engem leginkább érdeklő járművek a Károly-hídtól kicsit délre álltak a sorban.

A nagy múltú Tatra típuscsalád legelső járműve: a T1-es. A csillag 1952-ben (ekkor készült el a prototípus) magától értetődően alapfelszereltsége volt a csehszlovák ipar legújabb vívmányának. Bár kissé groteszk ezt egy olyan járművön látni, aminek két fontos elemét: a hajtását és a forgóvázait egy amerikai licenc megvásárlásával gyártották. Ettől függetlenül persze joggal lehetnek rá büszkék a cseh közlekedési szakemberek, hiszen egy olyan típuscsaládot alkottak meg ezzel, aminek a különböző utódtípusai a világ számos országában beváltak.

Az utódtípus T2-es.

És annak az utódtípusa, a legnagyobb eladott darabszámban gyártott T3-as. Ez a két kocsi már a nosztalgiaflotta része, ennek megfelelően vissza lettek alakítva a gyártáskori állapotukra.

A városnéző kocsivá átalakított T4-es. A T4-es a T3-as egy keskenyebb kocsiszekrénnyel gyártott változata, olyan villamosüzemek vásároltak belőle, ahol a T3-as a szélessége miatt nem tudott volna közlekedni. Ez a kocsi a sorozat egyik prototípusa, amit Belgrádba szállítottak tesztelési célokkal. Belgrád később vett T4-eseket (T4YU), de ez a villamos visszakerült Prágába, ahol az egyedisége miatt nem került be a forgalmi kocsik közé.

Az eredeti állapotára visszaalakított KT8D5-ös. A KT8-asok még részei az aktív flottának, de a napi forgalomban részt vevő kocsi át lett építve alacsonypadlós középrésszel, új hajtással, és új homlokfallal. Az itt látható pörgőlapos kijelző elég egyedi megoldás lehetett. Más járműveken nem alkalmaztak ilyet, hanem inkább visszatértek a valószínűleg megbízhatóbban működő célfilmhez. Később pedig ugyebár megjelentek a mátrix, illetve LED mátrix kijelzők, kiszorítva minden más megoldást.

A Miskolcról is ismerős belső tér.

A sor vége Mánesův moston állt, itt már a jelenleg is közlekedő járművek álltak. Az előtérben egy oktatókocsi.

A felvonulást a Vltava másik partján, Štefánikův most közelében vártuk meg.

A háborús elsötétítéssel közlekedő kéttengelyes. Az utastér ablakainak lefestésén túl a fényszóróra egy olyan szűrőt szereltek, ami csak előre enged ki minimális mennyiségű fényt.

A rúdszedős kocsik mögé egy lórét akasztottak, az ott utazó műszakosok szükség esetén innen tudták kezelni a szedőt lehúzó kötelet.

Lassan ez is nosztalgia lesz, de egyelőre még forgalmi kocsi. Amúgy a Strossmayerovo náměstínél járunk.

Ez a T3-as viszont már a nosztalgiaflotta része.

A menet a Výstavištěhez ment ki, az ottani hurokban álltak félre a felvonuló járművek.

A hurokban az árnyékok és a sok ember miatt nem nagyon lehetett értelmesen fotózni, viszont a végállomástól nem messze igen. Itt már hazafele indulnak a járművek a nosztalgiaflotta otthonául szolgáló Střešovice kocsiszínbe.

Még egy ilyen együttállás is sikerült. Aki utazni szeretett volna, az biztos furán nézett, hogy 4-5 utasokat nem szállító villamosra jutott egy olyan, amire fel is lehet szállni… :)

A hazafele tartó járműveket nem követtem tovább, mert lassan nekem is haza kellett indulnom, így a főpályaudvar fele vettem az irányt. Remélem lesz még alkalmam máskor is részt venni ilyenen. Hatalmas köszönet a prágai közlekedési vállalatnak a programért!