Ústí nad Labem egy kisváros Észak-Csehországban, nem messze a német határtól. Németország felé többször átutaztam már itt éjszakai vonatokkal, illetve egyszer nappal is, Bad Shandau felé. Augusztus végén egy átszállás miatt pedig végre le is szállhattam itt.

A városban régen járt villamos is, de azt sajnos 1970-ben megszüntették, közlekedési szempontból maradtak a buszok és a trolik. Meg persze a vasút… A főpályaudvar a néhány utcából álló óváros és a folyó között kapott helyet, mivel szűk helyen kellett felépíteni nem is túlzottan nagy: a közelmúltban átépült állomás mindössze öt átmenő vágánnyal, és egy nem túl sok mindenre használható csonkával rendelkezik. A város más részein vannak ennél nagyobb állomások is, a hosszabb időre tárolni kívánt vonatokkal általában továbbmennek ezek valamelyikére.

A képen látható vonat majd a későbbi úticélunk, Most felé indul tovább. Az utóbbi időben itt is megjelentek a Škoda motorvonatai, ami nyilván pozitív előrelépés. De azért nem bántam, hogy egy klasszikus cseh “kockamozdonyt” sikerült itt elkapni.

A nem túlzottan nagy város méreteihez képest aránytalanul sok vasútvonal és vasútállomás található itt. Ennek egyrészt az az oka, hogy az Elba ezen részén a folyó mindkét partján kétvágányos fővonal épült, amelyek között Ústí nad Labem az egyik kapcsolat. A másik ok pedig az, hogy ezekből az észak-déli irányú vonalakból itt ágazik ki az a kelet-nyugati orientáltságú fővonal, amely az ország észak-nyugati részén fekvő fontos iparvidéket tárja fel. Mindez térképen itt látható. A képen pedig a keleti és nyugati partot összekötő híd látható egy peršinges ingával. Jó, lehet nem is Peršing, hanem annak valamilyen más variánsa, aminek már más beceneve van. De ezt a kérdést talán tegyük most zárójelbe…

A hajózáshoz és a vízügyhöz nem értek, remélem fogok túlzottan mellé, ha azt írom, hogy az Elbát elég sok helyen mesterségesen duzzasztják azért, hogy hajózható legyen. Viszont az itteni léthez az is hozzátartozik, hogy az Elba áradásakor olyan állapotok alakulnak ki, mint ami ezeken a képeken látható.

Ismét a főpályaudvar. Jobbról az említett kelet-nyugati vasútvonal érkezik, balról pedig az Elbával párhuzamos Prága-Drezda vonal. A szűk hely miatt csak egy olyan vágány van, amit mind a két ide befutó vasútvonalról el lehet érni. Ezt viszont maximálisan kihasználják: vannak olyan vonatok, amik Prágából feljönnek idáig, itt irányt váltanak, és a mennek tovább az ország nyugati részeibe. A 362-es a prágai vonat érkezése előtt már felhúzott a váltó mögötti tolatásjelzőig, ahonnan rögtön kapta is tovább a tolatót, ahogy felszabadult a váltó az érkező vonat mögött. A gépcserés irányváltásra nincs túl sok idő, a  menetrend 6 perces tartózkodást ad itt. Ezt azért sem szerencsés túllépni, mert a másik irányú vonat is ezen a vágányon tud csak fordulni, és vannak még más átmenő vonatok is, amelyek a helyhiány miatt hiányos vágánykapcsolatok miatt csak a tőlünk jobbra levő két vágányra fogadhatók be.

Ez a Vectron hozta Prágából a vonatot. Ők alapesetben a cseh-német határátmenetre lettek beszerezve (illetve bérelve), de beforgatják őket más vonatokra is, amint látható. A kép bal szélén levő motorvonat pedig az egyik átmenő fővágányt foglalja. Ott leakadt a motorkocsi, körüljárt, és nem túl sokkal később indult is vissza Liberec felé. Az érkezésekor nem volt más szabad vágány… Nem semmi, ahogy teljesen csúcsra van járatva ez az állomás. Van egy mondás, hogy szükség esetén az állomás bejárati jelzője előtti terület is egy vágány. Itt a legkisebb probléma esetén rövidesen ez történik :)

Mivel nem túl nagyok a távolságok, átgyalogoltam egy másik vasútállomásra, Ústi nad Labem Západ-ra. Ez az állomás az innen nyugatra induló vonalon fekszik, illetve ide fut be az Elba túlsó partjáról jövő vonal is, aminek a hídját láttuk a második képen. A hely alapvetően teherpályaudvarnak épülhetett, az utasforgalmi rész úgy néz ki, hogy a váltókörzetben építettek ilyen kicsit magasított “peronokat”.

A Škoda RegioPanterek megjelenése errefelé relatíve új dolog. Ebből típuscsaládból is létezik többféle variáns is, erre a környékre a csak egyenáramú, háromegységes, regionális változat jutott el. Az ország más részeiben lehet látni ilyenből kétáramnemű verziót is, amelyből van két- és háromrészes. Illetve InterPanter néven létezik belőle távolsági verzió, amely szintén tud 3kV egyen- és 25kV váltóáramról is üzemelni.