Városi Közlekedés

December végén írtam a berlini metró széles hálózatról, ez az oldal most annak lesz a folytatása, a kisprofilú vonalakkal. A berlini metró ezen szegmenséről volt már szó korábban is, úgyhogy hosszabb bevezetővel most nem húznám az időt, hanem inkább mutatom a képeket:

Az első helyszín az U2-es vonal észak-keleti végálommása, Pankow. A képen levő vonat pedig az egykori NDK terméke, a ’70-es években ezekkel a hennigsdorfi gyártású járművekkel cserélték le a kisprofilú hálózat Kelet-berlini részén (ez a mostani U2-es északi-nyugati részét jelentette) az addigra már a végletekig elöregedett, háború előtti járműveket. A sorozatból több altípus is létezik: a prototípus G típusként állt forgalomba, de a sorozatkocsik műszaki tartalmán némileg változtattak, ezért ezek már GI-ként gördültek ki a gyárból. 1983-ban pedig Athén rendelt 10 darab ikerkocsit, rövid határidővel. A rendelést a Berlin számára legyártott kocsik “átirányításával” (és minimális átalakításával) tudták teljesíteni, ez lett a GII-es sorozat. Ez a Görögök részéről középtávon már biztos nem tűnt olyan jó ötletnek, mint a rendelés pillanatában, ugyanis gond volt a kocsik méreteivel, de az áramszedők és a vonatbefolyás illesztése sem volt tökéletes. A leszállított kocsik abszurd módon 1985-ben már ismét Kelet-Berlinben  voltak. Nem tartozik szorosan a témához, de kompromisszumos megoldásként, az MAN céget is bevonva készült egy már számukra is használható sorozat, GIII néven.

A hennigsdorfi gyár pedig eközben előállt a sorozat továbbfejlesztett változatával, a GI/1-el. A 2000-es években elindult a sorozat korszerűsítése, ez a GI/1-eseket érintette, amelyek típusa a felújítás után GI/1E-re módosult.  A G kocsik közül már csak ez utóbbi, felújított sorozat van üzemben, a többit a ’90-es évektől kezdődően selejtezték. A leselejtezett járművek közül Észak-Korea vett meg egy jelentősebb mennyiséget.

Tovább

A berlini metróról írtam már korábban. A szóban forgó üzem egyike Európa legrégebbi metróinak, Németországban pedig (az 1902-es megnyitásával) az első ilyen üzem. 1910-ben pedig megnyílt a második német metróüzem is, az akkor még különálló városként létező Schönebergben. Schöneberg (amely ma már Berlin része) a berlini metró elindulása után nem sokkal egy saját metróvonalat tervezett építeni. Ehhez először berlini vonalakat építő és üzemeltető Hochbahngesellschaft nevű céget akarták megnyerni, de a cég a vonal rövidsége miatt nem látott nyereséget a vállalkozásban. Végül a város saját maga építtette meg a vonalat, de a tervezéskor minden paramétert a már létező berlini vonalakéhoz igazítottak. Valamint volt valamilyen tarifaközösség is, ha lehet hinni a német leírásoknak.

Schöneberg időközben Berlin részévé vált, a vonalat pedig a Nollendorfplatzon bekötötték a metróhálózatba. A jelenleg U4-esként létező Schöneberg-i metró viszont megmaradt egy “kerületi metrónak”: a vonal mindössze 2,9km hosszú, és öt állomást tartalmaz, beleértve a végállomásokat is.

Az U4-es vonatai a Nollendorfplatzon levő háromszintes komplexum középső szintjéről indulnak. Bár technikailag lenne lehetőség a kihúzóban fordulásra, de a laza menetrend miatt erre nincs szükség, az U4-es vonatai a képen levő peron mellé érkeznek, és innen is indulnak vissza. Az utasforgalom még egy ritkább követés esetén sem olyan nagy, hogy egy ikerkocsinál hosszabb vonatot kelljen járatni.

Tovább